A mai rohanó világban egyre kevesebb figyelmet kapnak azok a tulajdonságok, melyek alázatosságra szólítanak minket. A legtöbb területén az életnek az számít, hogy mennyire vagyunk képesek lenyomni a másik embert azért, hogy mi kerekedjünk felül: mi legyünk a szebbek, okosabbak, jobbak, vagyis a „győztesek”. De tényleg ezek kellenek ahhoz, hogy végül jutalomban részesüljünk?
Nemrég megjelent egy interjú a WMN Magazin Youtube-csatornáján, melyben D. Tóth Kriszta egy 32 éves nővel, Horváth Viktóriával beszélgetett, aki, mivel tinédzser korától kezdve tudta, hogy soha nem szeretne gyermekeket, így néhány hónappal ezelőtt sterilizáltatta magát Szlovákiában, mivel hazánkban erre nincs lehetőség. Az ő története sok gondolatot indított el bennem, legfőképp a női méltóság kapcsán.
Pünkösd a Szentlélek ünnepe, de vajon ismerjük-e elég jól a harmadik isteni személyt? Tudjuk-e, hogy milyen jelekből ismerhetjük fel az Ő működését, és hogy mikre vagyunk képesek, ha átadjuk magunkat Neki? Egy amerikai püspök tanítását osztjuk meg Veletek, amely biztosan erővel és lelkesedéssel tölt el!
Pünkösdkor a Szentlélek kiáradására emlékezünk, ám nemcsak ezen az ünnepen érdemes kérni a harmadik isteni személyt. Szent Ágoston gyönyörű imádsága segít nekünk abban, hogy valóban elhigyjük; a Lélekben erő van.
Vannak olyan napok, mikor elönt minket a szomorúság; olyan napok ezek, amikor képtelenek vagyunk leküzdeni valamilyen belső szenvedést vagy a ránk telepedő depresszív érzéseket. Így más embertársainkhoz is nehezebben tudunk kapcsolódni. Létezik bármilyen megoldás a bánat legyőzésére és a mosolyunk visszacsalogatására? Aquinói Szent Tamás öt olyan gyógymódot javasol a szomorúságra, amelyek meglepően hatékonynak bizonyulnak.
Te egyes- vagy többesszámban gondolkodsz? Én nagyon sokáig egyesben gondolkodtam. Pedig évek óta követem Jézust és hiszem, hogy velem van, a nehezebb periódusokban mégis egyedül éreztem magam. Itt az idő, hogy tudatosítsuk: a többesszám teljesen érvényes! Ő velünk van – mindig.
Mit tehetünk akkor, amikor a félelem és az aggodalom teljesen megbénít bennünket, tehetetlennek érezzük magunkat, vagy képtelenek vagyunk abbahagyni a problémán való folyamatos rágódást? A Képmás magazin írását szemlézzük.
„Nem tudják, mit cselekszenek” – nagyjából így tudnám összefoglalni, hogyan gondolok ma arra, hogy kiskoromban elváltak a szüleim. Bár jórészt már feldolgoztam ezt a traumát, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen életesemény minden egyes elvált szülő gyerekére egy életre hatással van. Istennek azonban van hatalma meggyógyítani a fájdalmat.
Sokak fejében él az az elképzelés, hogy a papok komoly, zárkózott emberek, akik semmi másra nem koncentrálhatnak, csak Isten szavára, és az egyház követőire. Erre azonban sokak rácáfolnak, egyikükről a haon.hu oldalán olvastunk. A frissen görögkatolikus pappá szentelt Kocsis Dániel gyerekkorától kezdve focizott és mai napig szívesen játszik mérkőzéseken.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.