Pünkösd a Szentlélek ünnepe, de vajon ismerjük-e elég jól a harmadik isteni személyt? Tudjuk-e, hogy milyen jelekből ismerhetjük fel az Ő működését, és hogy mikre vagyunk képesek, ha átadjuk magunkat Neki? Egy amerikai püspök tanítását osztjuk meg Veletek, amely biztosan erővel és lelkesedéssel tölt el!
Elérkeztünk a húsvéti időszak csúcspontjához, az ünnephez, amely húsvét és karácsony mellett az egyik legfontosabb az egyházi évben. Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Sokszor fogalmazódik meg az a kritika a Katolikus Egyház felé, hogy nem beszélünk eleget a Szentlélekről, és ebben van némi igazság. A II. vatikáni zsinat megpróbálta a Szentlelket előtérbe helyezni, úgyhogy mi is folytassuk ebben a szellemben, és ismerjük meg jobban a Szentháromság harmadik személyét.
Pünkösdvasárnapján az olvasmányok csodálatosak. Először az Apostolok Cselekedeteinek második fejezetéből olvasunk, mely az első pünkösdről szóló, jól ismert beszámoló ez: “amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak.” A szél a Szentlélek fontos szimbóluma. Titokzatos. Honnan jön? Hová tart? Ahogy maga Jézus mondta, nem mindig tudjuk. A szél különös, titokzatos, megfoghatatlan, kiszámíthatatlan és erőteljes. Ez a legfontosabb; erőteljes.
Amikor kapcsolatba kerülsz a Szentlélekkel, kapcsolatba kerülsz azzal a szeretettel, amely összeköti az Atyát és a Fiút.
Kapcsolatba kerülsz azzal a szeretettel, ami Isten, és ennél fogva azzal az erővel, amely a világegyetemet létrehozta. Talán egy kissé grandiózusnak fog hangzani, de kapcsolatba kerülsz a leghatalmasabb erővel, amit csak el lehet képzelni. Hol látjuk ezt az erőt megnyilvánulni? A szentek életében.
A politikusrokról, hadnagyokról és a különféle vezetőkről szoktunk úgy beszélni, mint akiknek erejük és hatalmuk van, gondoljunk csak Julius Caesarra vagy Napóleonra. De az ő hatalmuk semmi a szentek hatalmához képest! A világi uralkodók fegyvereket használnak, mesterkednek, cselt szőnek, és igen, ezeknek mind van ereje, de ahhoz a hatalomhoz, erőhöz semmi sem fogható, amellyel az egész világegyetem teremtetett és a mai napig fenn van tartva. A nagy szentek, ahogy együttműködtek a Szentlélekkel, ezzel a hatalmas erővel éltek, ezt az erőt szabadították fel. Példák bőven akadnak, de nekem mindig Szent II. János Pál pápa jut eszembe. Karol Wojtyłának nem volt hadserege, nem voltak fegyverei, nem volt politikai hatalma a szó hétköznapi értelmében, de átadta magát a Léleknek, és így hozzájárult a szovjet kommunizmus bukásához. Akkoriban senki nem gondolta vola, hogy a Szovjetunió egy nagy, mindent megsemmisítő világháború nélkül omlik majd össze. És mégis megtörtént, mert valaki, aki mély kapcsolatban volt a Szentlélekkel, szabadjára engedte ezt a nagy szelet, ezt a hatalmas erőt. Vagy gondoljatok Teréz anyára! Teréz anya egy aprócska hölgy, egy egyszerű asszony volt, akinek világi értelemben nem volt hatalma. De ott volt neki a Szentlélek, Akivel együttműködött, így a Lélek a világ minden pontjára kiterjedt a Teréz anya által alapított közösséggel.
A helyzet az, hogy mi is erőt akarunk. Nem világi erőt, hanem igazi, hiteles erőt. Ehhez pedig az kell, hogy átadjuk magunkat a Szentléleknek. Engedd el a saját terveidet, és hagyatkozz rá Isten terveire!
A ráhagyatkozás segít, hogy megtaláld és rácsatlakozz az isteni erőforrásra, és így jobbá tedd a dolgokat az életedben, a családodban, a munkahelyeden, a közösségedben.
Tudatosan add át magad a Léleknek, és engedd szabadjára ezt a nagyszerű, heves szelet!
“Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre.” Lángnyelvek. A tűz is a Lélek szimbóluma. A tűz, amely elpusztítja azt, amit el kell, és egyben rendkívüli erőt szabadít fel. A Szentlélek egyik jele az erő, ugyanakkor a tüzes beszéd is. Ezt a jelet viseli Pál, Krizosztom, Jeromos, Ágoston, Aquinói Szent Tamás és Szent Ignác, II. János Pál, Lisieux-i Kis Szent Teréz és Avilai Nagy Szent Teréz. A szavak hatalma. Amikor benned van a Szentlélek, tüzes beszéd tör fel belőled, szavak az Úrról, az Egyházról, amelyek arra hivatottak, hogy lángra lobbantsák az egész világot. Folytassuk ezt a gyönyörű szakaszt! “Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt.” Pünkösd zsidó ünnepét ülték ugyanis ekkor. “Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.” Ez az első Pünkösd híres jelensége. A tanítványok kimennek, telve erővel és tüzes beszéddel, a világ minden tájáról érkezett zsidók pedig a saját nyelvükön hallják őket beszélni. Bábel helyreállítása történik, nem igaz? De nem arról van szó, hogy egyszerre minden nyelv megszűnt volna, hanem sokkal inkább arról, hogy
amikor a Szentlélekről és Isten dolgairól beszélsz, akkor a beszélgetőtársad legmélyebb részéhez kapcsolódsz.
Beszélhetsz az időjárásról, beszélhetsz a sportról…de amikor a Szentlélekről beszélsz, amikor a nyelved a Lélek erejétől lángol, akkor el fogsz érni a beszélgetőtársad lelkének legmélyebb részéhez, és a Lélekről való beszéd benned is rezonálni fog. Legbelül, a felszíni különbözőségek ellenére valójában mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, mert ugyanabból a forrásból, a Szentlélekből származunk.
Szent Lukács veszi a fáradságot, hogy elmondja, honnan származnak ezek az emberek. Pártusok, médek, elamiták, mezopotámiaiak. Júdeából, Kappadociából, Pontuszból, Ázsiából, Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, a líbiai Cirene vidékéről, sőt, még Rómából is érkeztek zarándokok.
A Szentlélek összegyűjtő erő.
Az ördögi, a “diabalein” görögül azt jelenti, hogy szétszóródni. Így a “diabolos”, az ördög szétszóró erő. Onnan tudjuk, hogy a Szentlélek bennünk van, jelen van közöttünk, hogy az emberek elkezdenek összegyűlni. Ha a Szentlélek működésének egyik legtisztább jelét szeretnétek látni, keressétek az összegyűjtő, egyesítő erőt!
Aztán a korintusi levélben azt olvassuk: “a lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek (nagy L-lel) azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten ugyanaz.” Megint csak itt van az egyesítő, összegyűjtő minőség. Tetszik, ahogy az egyházatyák játszottak ezzel a képpel. Gyakran hasonlították a Szentlelket az esővízhez, amely által növekszenek a fák és a virágok. A Szentlélek, Aki összeköti az Atyát és a Fiút, kiárad a világba. Mi ennek a következménye? A sok szentéletű ember és az Egyházunk sokrétű tevékenysége, a szentség termékeny változatossága. Nos, ez az a sok virág, növény és fa, amelyet a Lélek létrehoz.
“Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Valamennyiünket ugyanaz a Lélek töltött el.” Menjünk vissza Pál korába az első századba, a keleti mediterrán térségbe! A két legalapvetőbb megkülönböztetése az embereknek ebben a korban: zsidók és görögök, zsidók és pogányok. Ki vagy te? Zsidó vagy pogány, zsidó vagy görög? Pál azt mondja, hogy valami új dolog történt, így ezek a megosztottságok és elkülönítések nem számítanak többé. Mert akár zsidó, akár görög vagy, az egy Lélek lakozik benned. És talán még radikálisabban nézve: rabszolga vagy szabad ember vagy? Nagyon sok volt a rabszolga Pál korában, de az apostol azt mondja, hogy ők is az egy Lélekben osztoznak. És ami egyesíti az embereket, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint a különbözőségek keresése.
Ízleljétek Pünkösdnek a nagy ünnepét! És legfőképp; nyissátok meg ma magatokat imában a Szentléleknek! Valószínűleg meg fogtok lepődni, mekkora erőt szabadítotok fel Általa.
hirdetés
