Miközben gőzerővel szervezed az esküvődet és igyekszel minden téren napra kész maradni (közben ne hanyagold el a munkádat, a barátaidat, a közösségi vállalásaidat), megpróbálod áttekinteni a “szakirodalmat”, kideríteni, mit tudsz még hasznosítani a felkészülésben. Mert ugye életed legnagyobb döntése előtt állsz, telve optimizmussal és boldog vagy – de nem árt felkészülni arra, hogy jöhetnek majd rázósabb időszakok is.
A könyv, amit ha mindenki olvasott volna, és alkalmaznánk is, nem lenne szükség pszichológusokra. A könyv, aminek tartalma abszolút aktuális! A könyv, ami legalább annyira benne lehetne már a köztudatunkban, mint Gary Chapman szeretetnyelvei.
Sokféle harcaink lehetnek az életünkben. Például: az egészségünkért való aggódás, pénzügyi kihívások, családi problémák, vagy a jövőtől való félelem… Ezekben a nehéz időkben úgy érezzük magunk maradtunk, és egyedül kell megoldanunk ezeket a helyzeteket. Ami nehéznek és embert próbálónak tűnik…
Figyelem, erősen szubjektív írás következik; avagy miért kéne minden jóakaratú embernek Sienkiewiczet olvasni?
Isten bünteti az embert? Isten haragszik az emberre? Miért van ennyi félreértelmezhető, furcsa történet az Ószövetségben? Az bűn, ha én haragot érzek más vagy akár Isten iránt? Gergely Kinga könyvajánlója A szeretet másik arca – a harag című Gary Chapman könyvről, amit mindenkinek érdemes elolvasni!
Már hetek óta tolom magam előtt a feladatot, hogy megírjam ezt a könyvajánlót. És nem azért, mert nem jó a könyv… Pont azért, mert egy őrülten fontos témáról beszél, viszont tabuk és politikai korrekt korrigálás nélkül. Mi az, hogy megelőzni a homoszexualitást? “Te hiszel ebben?!” – kérdezte egy nagyon kedves ismerősöm, amikor meglátta a kezemben a könyvet. Igen, hiszek, és sok más, nálam jóval okosabb és tapasztaltabb ember is.
„Meggyőződésem, hogy valójában nincs istentagadó ember, viszont nem kevesen vannak, akik hamis képet kaptak Róla, és ezt a torz képet utasítják el. Lehet-e szeretni egy olyan Istent, aki megszállottan bűnre vadászik, és büntetésekkel, csapásokkal sújtja a gonoszokat az ártatlanokat, és az igazakat egyaránt? Lehet-e hinni egy olyan Istenben, aki alszik az Égben, vagy megtörten szemléli teremtményei vergődését? Lehet-e bízni egy tehetetlen Istenben, akinek lesújtani „fáj a karja”? És lehet-e követni egy olyan egyház tanítását, amelynek múltbeli tetteit és jelenlegi elvárásait értetlenkedve és botránkozva szemléljük?” /Karikó Éva/