Biztos sokan olvastátok már Hodász András egykori katolikus pap farizeusi lelkületről szóló írását. Az erre adott kommenteket is érdemes böngészni, sok izgalmas téma felmerül az Isten igazságossága és irgalma között húzódó feszültség mentén. Engem nem hagy nyugodni, hogy a végletek közötti útról eddig kevés szó esett. Mi van, ha sem ítélkező farizeusok, sem mindent megengedő keresztények nem szeretnénk lenni? Hogy lehet rátalálni a helyes útra?
Áldott utat mindenkinek – köszönti egyesével utasait a Budapest-kazincbarcikai buszjárat sofőrje. Fekete Nándornak ma ezek a mondatok természetességgel és őszintén szaladnak ki a száján, azonban életében a hitnek közel sem volt mindig ekkora szerepe. Istennel és reformátusságával nem törődve életének egy jelentős részét a világ kínálta élvezetekkel önmaga körül forogva töltötte. A Lét-Ige című műsort szemlézzük, egy megható tanúságtétellel.
Pünkösd a Szentlélek ünnepe, de vajon ismerjük-e elég jól a harmadik isteni személyt? Tudjuk-e, hogy milyen jelekből ismerhetjük fel az Ő működését, és hogy mikre vagyunk képesek, ha átadjuk magunkat Neki? Egy amerikai püspök tanítását osztjuk meg Veletek, amely biztosan erővel és lelkesedéssel tölt el!
Ez a Szentíráson alapuló imádság megragadja a lényegét annak, amire Jézus leginkább vágyik; a velünk való teljes egybeolvadásra!
Kikapcsolt telefon, elmélyedés a Szentírás szövegeiben, napi több óra imádság, lelkivezetés, séta a természetben… ezek néhány jellemzői a csendes lelkigyakorlatoknak. A legfontosabb elemet azonban még nem mondtam; ez az Istennel való, mély, szeretetteljes együttlét, amelyre mindannyian vágyunk és mindannyian meghívást kapunk.
Sokszor imádkozzuk, főleg katolikus körökben esténként, hogy „Nyugodalmas jó éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten”. De mi az a jó halál? Létezik egyáltalán halál, ami jó?
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.
Ez a nyár más volt, mint a többi, hiszen egy nyomasztó, bizonytalan időszak kezdete van mögöttünk. Egy olyan időszaké, amely kissé rákényszerít arra, hogy belegondoljunk napjaink végességébe. Úgy tűnik, időnként kell, hogy Isten teremtsen egy élethelyzetet, amelyben szükségünk van arra, hogy tiszta szívből, gyermekien képesek legyünk Hozzá menekülni. A TeSó blog egyik frissen megjelent írását szemlézzük.