Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?

Harmónia, boldogság, lelki béke, lélek csendje, belső béke… nagyon sok kifejezést használhatunk annak leírására, hogy jól vagyunk. De hogy érjük ezt el?

Biztos Te is tapasztaltad már, hogy milyen egy jó lelkigyakorlat (vagy közösségi hétvége), mennyire feltölt, mennyi emberrel, baráttal találkozol, mennyi jó előadás és dicsőítés van, mennyire jó kiszakadni a hétköznapokból. Igen ám, de aztán vissza is kell jönni…! A következő tippeket saját tapasztalatból és persze másokéból szedtem össze. Érdemes lehet ezekre oda figyelni! (De előbb persze: menj el lelkigyakorlatra!)

Szabadon választjuk meg a barátainkat, és ők is szabadon választanak minket. Szeretünk velük lenni, sok időt töltünk velük. A legjobb barátainkkal azokat a belső dolgainkat is megosztjuk, amelyekről másoknak nem beszélünk. Ha nagy öröm ér, vagy válságban vagyunk, az elsők között szólunk a hozzánk közel álló barátainknak. Ugyanolyan jól ismerjük őket, mint saját magunkat, keresik a társaságunkat, és meg akarják osztani velünk az életüket. Társként kísérnek életünkben, együtt haladnak velünk, gazdagítanak és támogatnak minket.

Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.

Nekem már teljesen természetes, hogy a napjaimnak része az Isten, ápolom Vele a kapcsolatom, és néha a legmeglepőbb pillanatokban jut eszembe beszélgetni Vele. Persze az idő rohan, millió dolgom van, nélküle sem unatkoznék – ha szabad így mondani. De azt nem tudom, hogy bizonyos helyzetekben hogy lennék úrrá a kétségbeesésemen, ha nem Vele.

Azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék, ami olyan hosszú, hogy egy #csakegygondolat címet azért rá lehet húzni. Mert amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy mindent, de tényleg mindent bízz az Istenre! Kifejtem…

Hamarosan kezdődik a nagyhét, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk. Ebben a pár sorban ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el, imádkozzunk.
Persze szenvedni nap mint nap szoktunk, így ez mindig aktuális olvasmány lehet.

Folytatjuk a múlt héten megkezdett sorozatunkat! Figyeld meg magad, hogy hogy állsz hozzá másokhoz a környezetedben. Kollégák, közitársak, barátok, házastárs, szülő, bárkiről lehet szó.
Legyen ez része egy nagyböjti elmélyülésnek, vagy a szürke hétköznapokban az Istenhez visszatalálásnak!
