Blog

Pánikbetegség és az Istennel való kapcsolat

Sajnos a pánikbetegséget már népbetegségként emlegetjük: talán neked is van ismerősöd, vagy éppen te vagy az, akinek napról napra meg kell küzdenie pánikrohamokkal, szorongással.

Az én rohamaim 16 éves koromban kezdődtek, amikor nagyon egyedül éreztem magam, a barátaimtól eltávolodtam. Eléggé megnehezítette a napjaimat, volt, amikor iskolába sem tudtam menni miatta. Ez több hónapig így volt, és bár a családom mindig mindenben segítő kezet nyújtott (így abban a helyzetben is), muszáj voltam ezt magamban valahogy feldolgozni, rájönni, mi is okozza nálam ezeket a rohamokat.

Végül ennek megoldásában is Isten segített, és bár sajnos még mindig jelentkezik nálam néhány tünet olykor-olykor (szóval még én sem tudtam tökélyre fejleszteni a módszereimet), szívesen megosztok pár gondolatot, hátha néhány felebarátomnak segíthetek, motiválhatom őket.

Szorongás, félelem és egyedüllét

Mindenkinek vannak rossz időszakai, amikor egyszerűen semmi sem jön össze, ilyenkor hamar idegesek leszünk, esetleg félünk is, hogy ez nem fog megváltozni. Szorongunk: félünk attól, ami még meg sem történt. Vajon miért feltételezzük azonnal a rosszat? Nagyon fontos elhagyni a negatív gondolkodást, megkeresni a probléma okát! Sokszor ráadásul túl is bonyolítjuk a dolgokat, és olyan témákon aggódunk, amelyeknek nem sok köze van a boldogságunkhoz, vagy éppen nagyon könnyen megoldhatók lennének. Egyértelmű, hogy fontos ilyenkor az Istennel való kommunikáció, de önmagunk körül is fontos keresgélni: olyan emberekkel vagyunk körbevéve, akik szeretnek, legyen az család, vagy barátok. Ne félj segítséget, tanácsot kérni másoktól!

„Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lukács 11,10)

Nyilvánvalóan sokszor nehéz ezt a gondolkodásmódot követni – az egyik segítség lehet egy hálanapló, melyben minden nap leírod, hogy miért mondhatsz köszönetet Istennek. Lásd meg a jót minden napodban! Egy mély beszélgetés a nap elején és végén is fontos a Jóistennel – elmondhatjuk neki, mitől félünk, kérjünk segítséget tőle, hogy erősek legyünk és az Ő kegyelmével javulást tudjunk elérni helyzetünket illetően. Ez persze lehet egy megtanult ima, de véleményem szerint fontos ilyenkor, hogy saját szavainkkal a minket foglalkoztató nehézségekről beszéljünk Urunkkal.

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2. Timóteus 1:7)

Fontos az ilyen helyzetekben Mennyei Atyánkra gondolni, hiszen Ő szeret minket, úgy, ahogy senki: egyengeti utunkat, sosem akar rosszat nekünk – még akkor sem, ha úgy gondoljuk, a jelenlegi helyzetünkön semmi és senki nem segíthet. Ha legyőzzük a nehéz helyzeteket, akkor csak erősebbek leszünk.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. (Jeremiás 29,11-12)

Miért is félünk hát? Tudatosítsuk magunkban, hogy Ő az, aki biztos mindig mellettünk lesz, így sosem leszünk egyedül, bármi történjen, Hozzá mindig fordulhatunk.

Fontos viszont megemlítenem, hogy amennyiben az életedet nagyon megkeseríti ez a betegség, keress fel szakorvost/pszichológust! Sosem szégyen segítséget kérni, azzal már meg is tetted az első lépést a gyógyulás felé.

Ujhelyi Dóra

Borítókép - Fotó: Dan Grytsku | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás