Ismerős érzések, visszatérő gondolatok. De vajon mi is mindig visszatérünk Istenhez?

Ismerős érzések, visszatérő gondolatok. De vajon mi is mindig visszatérünk Istenhez?

Annyiszor csalódunk Istenben, ha a körülmények nem nekünk kedveznek. Elhagyott? Már nem szeret? Büntet? Egyik sem. Vele nem könnyebb, viszont boldogabb az életünk.

Lehet, most úgy érzed reménytelen helyzetben vagy, de tudd, nem vagy egyedül. Ha kinyitod a Bibliádat, számtalan történetet találsz, melyből erőt meríthetsz.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk éberek, mert nem tudhatjuk, „mikor jön el az idő”. De vajon életünk nagy rohanásában mindig készen állunk? Vagy vannak olyan pillanataink is, amikor nem?

„Te vagy El Roi (az Isten, aki lát engem)!” Azután hozzáfűzte: „Valóban itt láttam azt, aki lát engem?” (Ter 16,13b)

Veled előfordult már, hogy összecsaptak a fejed felett a hullámok, és nem láttál ki a munkád és teendőid hosszú listájából? Ha még nem, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Azonban ha mégis, akkor te mikor jutottál el oda, hogy Isten segítségét is kérd?

A koronavírus-járvány mindannyiunk életét átrendezte valamelyest. Csak találgatunk, hogy mit hozhat a jövő. De vajon Isten miként segít minket ezekben az időkben? Megyesi-Kovács Borbála önkéntes fordítónknak köszönhetjük az alábbi cikket.

Biztos sokszor hallottuk már az evangéliumokban a „mustármagnyi” kifejezést, de vajon nekünk van-e ekkora hitünk? Hiszen Jézus azt mondta, hogy ha igen, akkor semmi sem lesz számunkra lehetetlen.
