Az élet lehet végtelennek tűnő, unalmas hétköznapok sora, amikor semmi nem jó, amikor kilátástalannak tűnik minden. De ezekben a napokban millió egy pillanat van. Ami mégis, valamiért jó, valamiért csodaszép. Szokolai Katus bejegyzését szemlézzük.
Azt mondják, hogy az ember a bajban találja meg Istent. Én azt érzem, hogy engem a bajban talál meg az Isten. Érezted már, hogy meg sem kell szólítanod azt, aki szeret, mert érzed: nem vagy egyedül? Nem is olyan régen hajlamos voltam teljesen beborulni, ha valami nem úgy alakult, ahogy elterveztem. A hirtelen irányváltások nem az én lelkivilágomnak lettek kitalálva.
Túl sokszor akartam egyedül irányítani az életemet,
nem figyeltem a belső hangomra, a szívemre, ami miatt csak még jobban elsodort az ár, megperzselt a láng.
A kisfiammal néhány napot a klinikán töltöttünk. Láttam másokat, betegeket, családokat, akik ültek a padon és kitapintható volt a bánat, a félelem, a vég. Van, ami elrendeltetett, aminek meg kell történnie, akkor is, ha nem értjük és amit talán sose fogunk megérteni. De rajtunk áll, hogy mit hozunk ki egy krízisből, hogyan jövünk ki egy küzdelemből. Hogy bezárkózunk vagy engedjük magunkat megszólítani.
Minden pillanat egy megszólítás:
az, ahogyan süt Rád a nap, ahogy a padon ülve zörögnek a fejed fölött a falevelek, ahogyan az arcodat simítja a szél. Amikor hallod a csöndet és látod a sötétben a fényt. Amikor egy mosolyban látod a kedvességet, amikor dicsérik a gyerekedet, amikor megkérdezik: hol voltál? Amikor felfigyelsz egy gyümölcs ízére. Amikor megérint az, aki szeret. És amikor az orrodba szökik a fenyő illata. Az élet lehet végtelennek tűnő, unalmas hétköznapok sora, amikor semmi nem jó, amikor kilátástalannak tűnik minden. De ezekben a napokban millió egy pillanat van. Ami mégis, valamiért jó, valamiért csodaszép. Mégpedig attól a fajta megszólítottságtól, amitől a szívedet elönti a békesség. Amitől azt érzed, hogy a legnagyobb bajban sem vagy egyedül. Hogy valaki (még akkor is, ha nem látod) mindig veled van.
Forrás: Szokolai Katus
hirdetés
1 Komment
“az ember a bajban találja meg Istent” Vajon mért? Mert a bajban nem a falakra koncentrálunk,azokra amiket mi építünk fel és elzárnak bennünket Istentől.
“Én azt érzem, hogy engem a bajban talál meg az Isten” Hibás gondolat,mert Isten mindig mindenkit megtalál. A fenti gondolat a helyes:”az ember a bajban találja meg Istent”. Nem ugyan az,mert a második negatív istenképzetről árulkodik.
“nem figyeltem a belső hangomra” Azaz felül akartad írni a tudat alattid parancsait,ami néha sikerül,de nem sok esélyünk van rá,nagyon kemény munkát követel.
“rajtunk áll, hogy mit hozunk ki egy krízisből” Nagyon jó! Mint a korábbi cikkben,itt is felnőtt és felelősségteljes ember módjára gondolkodik.
“Minden pillanat egy megszólítás” Zseniális,jegyezd meg:”minden pillanat”.
“Hogy valaki (még akkor is, ha nem látod) mindig veled van.” Egymás után két nagyon jól nevelő cikk,ezt nevezem! Ha még jobb akarsz lenni,akkor a “velem van” helyett azt mondod JELEN VAN. Ám ha neked ez többet jelent ebben a pillanatban,használd bátran,aztán ha ez elmúlik,te is lépj tovább és legyen “jelen”.