Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?
De én nem így terveztem!
A hit nem azt jelenti, hogy nem történnek velünk nehéz és fájdalmas dolgok, hanem hogy ezeket könnyebb elviselni és elhisszük azt, hogy a Jóisten a legjobbat akarja. Talán leggyakrabban ott veszítjük el az Atyába vetett hitünket, mikor a dolgok másként alakulnak mint ahogy mi azokat elterveztük- így kialakulhat egy igazságtalan Istenkép. De mire alapozzuk ezt? Arra, hogy nem az történt, aminek szerintünk történnie kellett volna? Ezért mint egy mérges kisgyerek megharagszunk az Atyára?
Lehet, hogy a mi vágyaink nem felelnek meg az Atya tervének és ezt emberi ésszel elfogadni borzasztó nehéz. Nekem is. De ha abból indulunk ki, hogy az Atya a szeretet, tehát nem tud mást csinálni csak szeretni, akkor a legjobbat akarja nekünk. Még akkor is, ha ez fájdalommal jár.
Miért engedheti meg a szenvedést?
- Van szabad akaratunk: Meglehetősen sok szenvedést az ember okoz embernek. Háborúk, éhínségek, igazságtalanságok, lelki szenvedések… Isten annyira szeret minket, hogy nem akart automatikusan engedelmeskedő bábukat teremteni. Azt szeretné, ha mindenki önszántából és szeretetből választaná Őt. A választáshoz pedig szükség van lehetőségekre, akár a rosszra is…
- Ám a gonosz munkálkodik: Van szabad akaratunk. A jó mellett, így a Sátán is létezik. Legnagyobb hazugsága pedig az, hogy elhiteti velünk, hogy nincsen. Ha pedig nincs, akkor, hogy lenne már a világon rossz és bűn?
- Lelki növekedés lehetősége: Amit átélsz fájdalom, az nem cél nélküli. Lehet, hogy közelebb visz téged a Jóistenhez, elmélyíti a hitedet vagy formálódsz jellemedben. Mégha mi nem is látjuk a nagy kirakóst, a Jóisten pontosan tudja, hogy mit miért enged meg. Lehet, hogy az átélt fájdalom visszanézve sokkal kisebb lesz, mint az, amit ezáltal nyertél…
Az Isten olyan, mint egy jó szülő és nem, mint egy automata. Jó az a szülő, aki mindent megad a gyermekének? Vagy az cselekszik helyesen, aki szabályokat állít fel, következetes, és mindvégig gyermeke javát tartja szem előtt, mégha néha nehézséggel is jár?
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”
/Róma 8,28/
Tóth-Kuthy Bernadett
Az írás eredetileg a Margaret Blog oldalán jelent meg.
hirdetés
4 hozzászólás
„Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?” Azt mondják,egy jó kérdés segít megtalálni a választ. Ezzel a kérdéssel sokáig fogsz bolyongani.
„Talán leggyakrabban ott veszítjük el az Atyába vetett hitünket, mikor a dolgok másként alakulnak mint ahogy mi azokat elterveztük” Igazad van! Folyton ezt csináljuk, és ha ezt csináljuk,minek is képzeljük mi Istent?
„így kialakulhat egy igazságtalan Istenkép” Nagyon jó,tetszik.
„Ezért mint egy mérges kisgyerek megharagszunk az Atyára?” Vicces,én szoktam azt írni,hogy megmaradunk gyereknek. De egyet értek.
„….az Atya tervének és ezt emberi ésszel elfogadni borzasztó nehéz.” Te most engem idézgetsz?? Bár én inkább lehetetlent írnék most,ki tudja,egyszer nehezet is írtam.
„Meglehetősen sok szenvedést az ember okoz embernek. ” Végre te is észre vetted.
„Isten annyira szeret minket, hogy nem akart automatikusan engedelmeskedő bábukat teremteni.” Én is ezt gondolom.
” A jó mellett, így a Sátán is létezik.” Ó.pedig azt hittem,engem fog idézni végig. A sátán a keresztény áthárítás,ha már nem találunk bűnbakot,előhozzuk a sátánt. A gyermek keresi és találja magán kívül a rosszat,akit aztán legyőzhet és ezzel a lelki baja megoldódik. A sátán egy régi kor megszemélyesítése a rossznak,de ugye már fejlődtünk szellemileg?
„Legnagyobb hazugsága pedig az, hogy elhiteti velünk, hogy nincsen.” Ezzel az a gond,hogy önhatalmúlag kijelentünk dolgokról,hogy a sátán műve,kételkedésnek helye nincs. Jobban tennénk,ha magunkba néznénk és rájönnénk,hogy az amit teszünk azt mért tesszük. A gonoszság bennünk van és mi tesszük. Ha ezt tudatosítod,akkor még nem győztél de a gyermekeidre jobban oda tudsz figyelni…talán.
„Ha pedig nincs, akkor, hogy lenne már a világon rossz és bűn?” Nem a sátán miatt van rossz és nem Isten miatt van jó. Valószínűleg nem győzlek meg téged,mert túl nagy hatalmat adtál a sátánnak és ez veszélyes.Ha én lopok,az nem a sátán miatt van,hanem mert az erkölcsi normám megengedi,az pedig azért van,mert vagy így neveltek vagy ezt tapasztalom. Ez egy belső „ellenség”,ami benned van, tudsz ellene küzdeni,de egy külső ellenség ellen esélytelen vagy.
Nagyon vegyes gondolatok,helyenként kitűnő de a sátán félelem,hát az nem jó. Olvass pszichológiát,megtalálod a sátánt.
„Az Isten olyan, mint egy jó szülő és nem, mint egy automata.” Nagy hiba szülősíteni Istent. Nagyon kevés -vagy nincs is – tökéletes szülő. Márpedig a jó (szülő) és a tökéletes (Isten) között van némi különbség.Innentől a jó az tökéletes megfelelője. Nem tudjuk milyen a jó szülő,mert senki nem találkozott még olyannal. Ha egy jó szülőhöz méred Istent akkor idealizálsz egy szülőt,aki szerinted – erkölcsileg,tudásban,viselkedésben – rendelkezik mindazzal,amit te jónak tartasz. Csakhogy te Európában élsz és más az erkölcsi rend,Ázsiában,Afrikában,stb. Te Istent lerángatod a szintedre és az általad ismert jó szülő tulajdonságokkal ruházod fel.
Szerintem Isten nem jó szülő. Istent nem lehet semmilyen földi dologhoz hasonlítani,mert ha megteszed,azt hiszed,hogy Isten olyan,amilyet elképzeltél Róla. Sokkal jobban járnánk,ha Istent nem jellemeznénk,így nem tévedhetünk. Mért rossz ha jellemezed, Mózes jellemezte a cselekedetivel és ha olvastad az Ószövetséget, közelről sem volt úriember. (Mózes istenéről beszélek) Bár ha te a jó szülő ismérvének a bosszú állást tekinted,megkérdezném,milyen szüleid voltak?
Ettől eltekintve lehet számodra Isten a szülőd, csak vigyázz,mert ha csak egyetlen dolgot is megtapasztalsz Tőle,mondjuk a szabadságot,rögtön rájössz,hogy a szüleid szabadsága és az isteni szabadság köszönő viszonyban sincsenek egymással. És akkor a megbocsátásról, szeretetről, bizalomról, szükségletekről, stb még nem is beszéltem.
Ám ha van valami lelki problémád,amire jó az Isten szülősítése és ez segít a gyógyulásodban, akkor tekints Rá,mint jó szülőre,addig,míg meggyógyulsz.
Utána lépj tovább mert a képzelet mögött ott van az igazi Isten.
„Az Isten olyan, mint egy jó szülő”
Jó az a szülő, aki megengedi az egyik gyerekének, hogy szekálja, kínozza, vagy ha olyan kedve van, meg is ölje a másik gyerekét?
“Az Isten olyan, mint egy jó szülő” Ez egy idealizált kép de nehéz megmondani,hogy a szülőt vagy Istent idealizálja e jobban. Sajnos Istenről elég vegyes képet kapunk az Ószövetségben. Jó szülővel pedig -ha ez tökéletest jelent – még senki nem találkozott. Van egy képünk a jó szülőre és mivel ez áll hozzánk a legközelebb,ebbe olvasszuk bele Istent.
Azonban Istent semmihez sem lehet összehasonlítani -persze lehet,de nem érdemes – mert Isten páratlan.(hogy értsétek)
Ezért tehát nincs értelme sem jellemezni sem hasonlítgatni semmihez. Abban a pillanatban mikor ezt megteszed,alkotsz egy képet és azt hiszed őt látod.