Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket az Isten, ha annyira jó?
De én nem így terveztem!
A hit nem azt jelenti, hogy nem történnek velünk nehéz és fájdalmas dolgok, hanem hogy ezeket könnyebb elviselni és elhisszük azt, hogy a Jóisten a legjobbat akarja. Talán leggyakrabban ott veszítjük el az Atyába vetett hitünket, mikor a dolgok másként alakulnak mint ahogy mi azokat elterveztük- így kialakulhat egy igazságtalan Istenkép. De mire alapozzuk ezt? Arra, hogy nem az történt, aminek szerintünk történnie kellett volna? Ezért mint egy mérges kisgyerek megharagszunk az Atyára?
Lehet, hogy a mi vágyaink nem felelnek meg az Atya tervének és ezt emberi ésszel elfogadni borzasztó nehéz. Nekem is. De ha abból indulunk ki, hogy az Atya a szeretet, tehát nem tud mást csinálni csak szeretni, akkor a legjobbat akarja nekünk. Még akkor is, ha ez fájdalommal jár.
Miért engedheti meg a szenvedést?
- Van szabad akaratunk: Meglehetősen sok szenvedést az ember okoz embernek. Háborúk, éhínségek, igazságtalanságok, lelki szenvedések… Isten annyira szeret minket, hogy nem akart automatikusan engedelmeskedő bábukat teremteni. Azt szeretné, ha mindenki önszántából és szeretetből választaná Őt. A választáshoz pedig szükség van lehetőségekre, akár a rosszra is…
- Ám a gonosz munkálkodik: Van szabad akaratunk. A jó mellett, így a Sátán is létezik. Legnagyobb hazugsága pedig az, hogy elhiteti velünk, hogy nincsen. Ha pedig nincs, akkor, hogy lenne már a világon rossz és bűn?
- Lelki növekedés lehetősége: Amit átélsz fájdalom, az nem cél nélküli. Lehet, hogy közelebb visz téged a Jóistenhez, elmélyíti a hitedet vagy formálódsz jellemedben. Mégha mi nem is látjuk a nagy kirakóst, a Jóisten pontosan tudja, hogy mit miért enged meg. Lehet, hogy az átélt fájdalom visszanézve sokkal kisebb lesz, mint az, amit ezáltal nyertél…
hirdetésAz Isten olyan, mint egy jó szülő és nem, mint egy automata. Jó az a szülő, aki mindent megad a gyermekének? Vagy az cselekszik helyesen, aki szabályokat állít fel, következetes, és mindvégig gyermeke javát tartja szem előtt, mégha néha nehézséggel is jár?
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”
/Róma 8,28/
Tóth-Kuthy Bernadett
Az írás eredetileg a Margaret Blog oldalán jelent meg.
hirdetés
