Kedves Ilka vendégszerzőnket mélyen elgondolkodtatta egy kísérlet, amely során embereket egy kényelmes szobába zártak öt napra, ahová semmilyen kommunikációs eszközt nem vihettek magukkal. Dermesztő reakciókat váltott ki belőlük az eltöltött idő, többen közülük elkezdtek magukba beszélni, volt aki a villanykörtékkel kezdett el veszekedni.
A címben szereplő kérdést tettem fel, mikor Pfárer Elizabet: Szövetségben az Istennel című romantikus családregényét olvastam. A Házasság hetében talán különösen is aktuális elővenni ezt a kedves kis történetet, és megnézni, ténylegesen mit is közvetít nekünk.
Annak ellenére, hogy Isten folyamatosan figyelmeztet minket, hogy nem lesz jó vége annak, ha a bűnt választjuk, mi emberek nem mindig figyelünk Rá – és viseljük is ennek a következményeit, aminek egy része a szenvedés. Mindannyian szenvedtünk már olyan dolgok miatt, amit mások tettek velünk, és sokan borzalmasan szenvednek a háború, kapzsiság, elnyomás és más gonosz tettek miatt szerte a világon. Felvetődik a kérdés, hogy Isten miért engedi ezt és van-e valamilyen terve, hogy a gonoszság és szenvedés végleg megszűnjön?
Mától jövő vasárnapig tart a Házasság hete, amely során rengeteg érdekes program közül válogathatunk országszerte. Ezek célja, hogy a házasság és a család fontosságára irányítsuk kicsit a figyelmet, amely manapság sokszor sajnos háttérbe szorul. Egy biztos, a házasság nem csupán az esküvőkön tapasztalható csillogásról szól, hanem vannak nehezebb napok is. Viszont szerintem ettől lesz szép és egy életre szóló kaland, ha hagyjuk, hogy mi is a részesei legyünk.
Mennyire szeretnék megfelelni másoknak? Miért nem csupán Istennek szeretnék megfelelni az életemmel? Rá tudok hagyatkozni az Ő szeretetére és elhiszem, hogy valóban értékes vagyok neki? Többek között ezekre a kérdésekre is választ ad Max Lucado tanmeséje.
A mély lelkiségi kérdéstől a házasság előtti szexuális kapcsolaton át egészen a sátánista szobatársig: Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa ismét változatos kérdésekre adott választ!
Mély és személyes vers érkezett hozzánk arról az állapotról, érzésről, amikor valamilyen külső vagy bennünk lezajló hatás miatt nem érezzük Isten jelenlétét, de pezseg a lelkünkben a vágy a visszatalálásra. Ott van bennünk a remény és a biztonságérzet, hogy nem vagyunk teljesen elveszve, de mégis benne van, milyen fájdalmas Isten nélkül létezni.
Mit tegyünk, hogyha kimerültek vagyunk, mégis szeretnénk Istennel időt tölteni? Itt az idő, hogy töltődjünk vele és belőle.
Az elvégzendő feladatok listája mindig hosszú, Isten mégis azt kéri, hogy egy napra álljunk meg és pihenjünk, méghozzá Vele. Mi kell ehhez? A Tesó blog egyik elgondolkodtató és hasznos írását szemlézzük.
Elgondolkodtató írást ajánlott figyelmünkbe egyik olvasónk: Szadai Szilárd ügyvéd Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait életről, lelkiismeretről, célokról – és Teremtőről.