Gyakran panaszkodunk arra, hogy nem halljuk Isten válaszát a kérdéseinkre, nem halljuk meg az Ő szavát. Íme egy imatipp, amivel kicsit közelebb kerülhetünk a válaszokhoz.

Gyakran panaszkodunk arra, hogy nem halljuk Isten válaszát a kérdéseinkre, nem halljuk meg az Ő szavát. Íme egy imatipp, amivel kicsit közelebb kerülhetünk a válaszokhoz.
Amikor kitárt karokkal, nagy mozdulatokkal látunk valakit imádkozni, mindig a karizmatikusok jutnak eszünkbe. Kialakult az a sztereotíp elképzelés, hogy, aki nem fegyelmezetten ülve vagy térdelve, összekulcsolt kézzel imádkozik, az már különcnek számít kicsit. Pedig egészen természetes, hogy imánkban a mozgás is szerepet kapjon!
Magamon is tapasztaltam sokszor, hogy ima közben ide-oda csaponganak a gondolataim. Nem arra gondolok, hogy hirtelen az almáspite receptjén kezdtem gondolkodni, de kéréseim és örömeim rendezetlenül, összevissza törtek fel belőlem. Bár Isten biztosan ezt is megértette, én már kevésbé tudtam később felidézni, mikről is beszélgettem az Úrral. Az utóbbi időben viszont sikerült némikepp renedezttebben imádkoznom, ami nem várt békét eredményezett bennem.
Hányszor jártál úgy, este lefekvéskor, hogy rádöbbentél, nem is töltöttél még igazi minőségi időt Istennel? Akkor pedig már fáradt voltál és inkább bevackoltad magad az ágyba és egy gyors fohász vagy hálaadás után már aludtál is. Ha előfordult már párszor, akkor ez az imatipp ma reggel most neked szól.
Mostanában nagyon besűrűsödött az életem, nem jut elég időm azokra a dologokra, melyekre igazán szeretném. Ezek közé tartozik a főzés, az olvasás, a kirándulás, de az ima is.