Mindenki előtt ismert tény, hogy a koronavírus legjobban az idősekre veszélyes, akik nehezebben tudnak megbírkózni a fertőzéssel mint a fiatalabb generációk. Ez az időszak mentálisan is nehéz, hiszen a járványtól való félelem alapjában véve határozza meg a mindennapjaikat. Íme öt tipp a Rebelution blogtól arról, hogy hogyan tudsz támasza lenni az idős rokonaidnak és ismerőseidnek ebben az időszakban!
Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.
Nagyon tipikus szófordulat, hogy „már nincs más esélyünk, mint imádkozni.” De miért tesszük az imádság csodafegyverét az utolsó helyre? Nem lenne jobb a teendők listáján a legelső helyre tenni? A Lelki Ebéd elgondolkodtató hétindító üzenete.
Tudunk-e azonosulni másokkal? A szenvedőkkel, a szívfájdalmat, csalódást átéltekkel, az örvendezőkkel? Jézus hogyan tette ezt? Pintér Béla énekes-dalszerző erről szóló írását szemlézzük.
Elérkezett egy újabb hétfő, amely sokszor gondterheltté tehet minket, ha a heti elvégzendő feladatainkra gondolunk az iskolában vagy a munkában. Ezért is fontos az ima, amely erőt ad nekünk. Szent Ágoston gondolatait osztjuk most meg.
Igéről, imáról, Istennel való személyes kapcsolatunkról, társadalmi folyamatokról is szokott gondolatokat megosztani a Facebook-oldalán minden reggel Varga László, vagyis Laci atya. A Kaposvári egyházmegye püspökétől már mi is szemléztünk gondolatokat, most újra ezt tesszük – érdemes mind a hetet megfogadni!
Vajon jut mindig időnk a reggeli imára, hogy Istennel együtt kezdjük a napot és felajánljuk neki előttünk álló feladatainkat? Ha esetleg erre a kérdésre „nem” a válasz, akkor figyelmedbe ajánlunk egy rövid imát, amelyet minden munkád, iskolai elfoglaltságod előtt elmondhatsz. Persze az sem baj, ha hosszabbra nyúlik az ima…
Ismerős érzések, visszatérő gondolatok. De vajon mi is mindig visszatérünk Istenhez?