Elérkezett egy újabb hétfő, amely sokszor gondterheltté tehet minket, ha a heti elvégzendő feladatainkra gondolunk az iskolában vagy a munkában. Ezért is fontos az ima, amely erőt ad nekünk. Szent Ágoston gondolatait osztjuk most meg.
Rengeteg szép imája van Szent Ágostonnak, amelyek ma is aktuálisak lehetnek számunkra. Ezekből választottunk egyet, amelyet hétindító fohászként is elmondhatunk az iskolában, a munkahelyen, de akár otthoni környezetünkben is.
Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem!
Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe.
Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod látására törekedjem.
Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek Hozzád.
Te ismered erőmet, és gyengeségeimet, őrizd az egyiket, és gyógyítsd a másikat!
Te juss eszembe mindenütt: szeretnélek megismerni és megszeretni!
(Szent Ágoston)
Forrás: Virtuális Plébánia
1 Komment
Alapjaiban nagyon szép ima és itt talán nem is kellene tovább menni,mert ha meghallgatást,óvást,erőt,reményt és őrzést megkapjuk,mire lenne szükségünk még? Úgy látom ennyi is az ima szerepe. A kérdés,hogy ezután mi történik velünk? Lelki gyakorlatunk megvolt,hogyan tovább, egyáltalán kell e az embereket tovább kísérni,vagy ennyi bőven elég?
Fantasztikusan jó cikkek jelentek meg mostanában az esélyről,dicséretről,rossz dolgokról,szexualitásról,düh kezeléséről stb. Majd megosztatok nagyon szép imákat is,amiket a hívők örömmel imádkoznak.
Egy dolgot nem veszek észre azt,hogy ezek alig vannak összefűzve. Vagy az egyik oldalon álltok,vagy a másikon,ez szántszándékkal van így? A legtöbb ember nem rakja egymás mellé a két dolgot.A hívő jobbára csak hisz az ateista meg hit nélkül csak cselekszik. Pedig csodásan össze lehet egyeztetni a kettőt.
Például: “Te ismered erőmet, és gyengeségeimet, őrizd az egyiket, és gyógyítsd a másikat!” Az rendben,hogy Isten őrzi és gyógyítja a gyengeségem,de mit tehetek én is ez ügyben? Mondjuk azt megtehetem,hogy a tetteim után elgondolkodom,hogy mi motivált és jól tettem e amit tettem. Elgondolkodnék azon,hogy ha velem tették volna,hogyan reagálnék rá. Elgondolkodnék,hogy pozitív vagy negatív irányba visznek e az imáim és tetteim. Hogy összhangba van e kettő,egyáltalán.
Az istenhitem erőt és reményt ad de nem a hitem cselekszik,hanem én és pont magunkról feledkezünk meg.Tehát Isten őrizze meg az erősségünket de mi azon legyünk,hogy ez napról napra több legyen.
Mindig egyszerre kell őket alkalmazni,mert ezek egyek.Ugye nem gondoltál bele,hogy Isten is ezt csinálja,hisz kéred a segítségét,azaz cselekvésre buzdítod,cselekedj hát te is!!!!!