Lelkiség

Nem maradt más hátra, mint imádkozni?

Nagyon tipikus szófordulat, hogy „már nincs más esélyünk, mint imádkozni.” De miért tesszük az imádság csodafegyverét az utolsó helyre? Nem lenne jobb a teendők listáján a legelső helyre tenni? A Lelki Ebéd elgondolkodtató hétindító üzenete.

– Nem maradt más hátra, mint imádkozni. – hajtotta le szomorúan a fejét a projektmenedzser.
– Ennyire rossz a helyzet? – kérdezte a felesége. Kettesben ültek a konyhában, meglehetősen nyomott hangulatban.
– Igen, idáig jutottunk… – csóválta a fejét a férje. – Kiderült, hogy már az elején elszámoltam az időzítést. Aztán a költségek is elszálltak félúton. Végül, amikor a két legjobb ember egyszerre mondott fel, akkor kellett volna szólnom, de túl büszke voltam…
– És most mit lehetne tenni?
– Nincs mit tenni, mint hogy imádkozzunk. Már csak egy isteni csoda segíthet.

***

Vajon ez egy olyan házaspár beszélgetése, akik mélyen hívők, és akiknek Isten az első? Attól félek, hogy nem… Nagyon tipikus szófordulat, hogy „már nincs más esélyünk, mint imádkozni.” Miért tesszük az imádság csodafegyverét az utolsó helyre? Nem lenne jobb a teendők listáján a legelső helyre tenni?
Elvileg egyetértünk a legtöbben ezzel, de a gyakorlat sokszor másként alakul:
– Nem tűnik fontosnak imádkozni.
– Szinte nem akarjuk zavarni Istent ilyesmivel.
– Nem hisszük, hogy őt érdeklik a mi kis problémáink.
– Van egy saját tervünk, amelybe nem akarjuk, hogy Ő beavatkozzon.
– Vagy egyszerűen csak elfelejtjük az egészet.

A Biblia nem mond olyat, hogy csak megfelelő, méltó alkalmakkor imádkozzunk.

Sőt, egészen őrültnek tűnik a magyar Biblia egyik legrövidebb igeverse, az 1Thesszalonika 5,17: „Szüntelen imádkozzatok!”
Szüntelen? Ez elég lehetetlenül hangzik, nem lehet, hogy ez egy fordítási hiba? Megnéztem mindhárom magyar fordítást, mindegyikben így szerepel. Meg az angol fordításokban is. Meg az eredeti görögben is… Szüntelen imádkozzunk!

Viszont fontos, hogy az imádság nem egy kötelező, unalmas szertartás, hanem egy élő kapcsolat Istennel.

Akár minden órában, vagy még sűrűbben is mondhatunk ima-sóhajokat! Például:
„Uram, nem tudom, hogy sül majd el ez a megbeszélés, kérlek segíts!”
„Hú, ez a feladat egyszerűbb volt, mint gondoltam, köszönöm, Istenem!”
„Jézus, segíts, most erre mit válaszoljak?”
Ha teletűzdeljük a napunkat sok ilyen apró imával, annak legalább három előnye van:
1. Nagyon elmélyíti az Istennel való kapcsolatunkat.
2. Segít, hogy időben észrevegyük, ha valamit elrontunk. A nagy problémák általában sok kis problémából lesznek, de ha már a kis problémáknál nyitottak vagyunk Isten vezetésére, akkor nem lesznek belőlük nagyok.
3. Jobban felismerjük Isten hangját, vezetését. Nemcsak a saját dolgainkon pörgünk, hanem megértjük, hogy hogyan tudunk Istennek engedelmeskedni, az Ő országát építeni.

Sonkoly Tamás

Forrás: Lelki Ebéd

Borítókép: Tinnakorn Jorruang | Dreamstime.com

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 26. 15:17

    Észrevétel a heti mottóhoz.
    “Ha valaki nem képes hátsó szándék nélkül fordulni földi kedvesei felé, akiket lát, akkor alighanem Isten felé sem tud így közeledni, akit nem lát.” Mernék fogadni,hogy senki nem vette észre azt,hogy végre jó a sorrend. Először ugyanis az embert említi,hisz minden önmagunkból indul ki,azaz legjobban önmagunkra kell koncentrálnunk és csak ez után jöhet Isten. Itt is megjelenik az,hogy véletlenül eltaláltok dolgokat,amiket előtte és utána sem vesztek észre. Egyszerűen jön egy ember egy szép gondolattal,valamiért megtetszik,közlitek és ennyi.
    Pedig a gondolat mondanivalója az,hogy akarhatunk mi Istennel bármit,tehetjük akár mindenkinél előbbre az csak egy hangzatos frázis lesz. Ugyanis ha önmagunkat nem tesszük alkalmassá a szeretetre (önmagunkat szeretve legelőször) és az együtt érzésre másokkal,Istent képtelenek leszünk szeretni. Csupán üres és hamis törvény lesz amit muszáj hangoztatnunk.
    Ezzel nem az embert akarom Isten elé helyezni,amit nem is lehetne. Egyszerűen csak azt mondom,hogy soha senki nem lehet első magunknak,csak is mi.
    Idézet logikája ugyanis:ha nem vagy képes magadat szeretni,tisztelni és együtt érezni magaddal akkor Isten felé sem tudsz így közlekedni.
    Ezeket az összefüggéseket pontosan azért nem értitek,mert összekavarnak benneteket.Ezért jelennek meg ellentmondásos gondolatok.
    Mert Isten így is,úgy is a kezdet és a vég. Csakhogy nekünk a közepe a fontos. Nagyon remélem,hogy nem értetted félre.

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 26. 15:40

    “De miért tesszük az imádság csodafegyverét az utolsó helyre? Nem lenne jobb a teendők listáján a legelső helyre tenni? ” A válasz benne van a következő gondolatban:”már az elején elszámoltam az időzítést”. Azaz mindig először kigondolunk valamit,cselekszünk és utána imádkozunk.A kigondolás mindig az első,azaz mire imádkoznál,ha meg sincs az oka. Utána már keverünk,kavarunk mert van aki csak imádkozik és várja a felső szintről a megoldást. A bölcs először cselekszik és rögtön utána imádkozik. Itt sem azt mondom,hogy soha ne imádkozz,azt mondom,hogy bölcsen és időben használd az imát.
    “Már csak egy isteni csoda segíthet.” Persze ezt így mondjuk,de Isten nem tesz csodákat,itt a mágikus hitvilágot hívjuk segítségül. Aki bízik Istenben annak nem kellenek csodák.Itt megint lelepleződik az Istenbe vetett bizalmatlanságunk.
    “Szüntelen imádkozzunk!” Látod,látod,ezért nem szabad a Bibliát szó szerint venni.
    “Viszont fontos, hogy az imádság nem egy kötelező, unalmas szertartás, hanem egy élő kapcsolat Istennel.” Ez pompás!
    ” Nagyon elmélyíti az Istennel való kapcsolatunkat.” Ezek a példamondatokkal??? Inkább az mélyíti el,hogy megbízol Istenben. Az,hogy érzed és érted a feltétel nélküli szeretetét. Az,hogy Isten valódi szabad akaratot adott neked és nem azt amit gondolsz.
    “megértjük, hogy hogyan tudunk Istennek engedelmeskedni” Miért??? Kérdezem milliószor. Miért erőltetitek rá az emberekre azt,hogy engedelmeskedni kell Istennek? Valószínűleg azért mert nem is bíztok Istenben. Isten olyan hatalmas szabadságot adott nekünk,hogy fel sem tudjuk fogni,ám mi nem tudunk tovább lépni a magunk kis elgondolásain. Sohasem leszünk felelősségteljes felnőttek Isten országában. Mert engedelmeskedni akarunk mindenáron. Ez egy gyermekkori beidegződés,vajon mikor nőjük ki.
    Teljes elméddel bízz Istenben és akárhogyan is csinálod Ő jelen lesz és támogat.
    100

  • Válasz BODNÁR ANDRÁS 2020. 10. 27. 15:17

    azt hiszem imádkozni, addig kell, amig , lehet, mert tapasztal saját édesanyám, már önmagáért, a halálos ágyán már nem tudott.!!!