Kedves Olvasóink! A 777 történetében másodszor hívunk titeket közös böjtölésre. Első alkalommal – 2018. októberében – a családtagjaink megtéréséért több mint hétszázan böjtöltünk közösen. Ezúttal is egy nagyon fontos témát hozunk elétek!

Kedves Olvasóink! A 777 történetében másodszor hívunk titeket közös böjtölésre. Első alkalommal – 2018. októberében – a családtagjaink megtéréséért több mint hétszázan böjtöltünk közösen. Ezúttal is egy nagyon fontos témát hozunk elétek!
Nem egyszer teszem fel én is magamnak a kérdést: Mi a baja olyan sok embernek a keresztényekkel? Miért szidnak minket annyira? Miért próbálnak mindenbe belekötni? Miért mondanak minket képmutatónak? Az elmúlt hónapokban családi körben is többször szóba került ez a téma és kissé elkeseredve próbáltunk választ találni a kérdésekre.
Összeegyeztethető-e egymással a hit és a tudomány? Ezzel a kérdéssel foglalkozott az a kerekasztal-beszélgetés, amely során másfél évvel ezelőtt a BME keresztény és ateista professzorai vitatkoztak egymással. A vita egy egészen érdekes és színvonalas beszélgetésnek indult, de aztán az egyik keresztény professzor ledobta a bombát… Elmondta, hogy ő az egész tudományos világképét a Biblia szavára építi: hisz abban, hogy a Föld körülbelül 10.000 éves, hogy a teljes teremtés valóban 6 nap alatt, azaz 6×24 óra alatt zajlott, és hogy Isten az embert valóban a föld porából teremtette. Az ateista professzorok elnevették magukat, én pedig csak fogtam a fejem…
Hidegben, sötétben, fogvacogva baktattam a Tajti családhoz, akikről akkor még csak annyit tudtam, hogy 12 évet éltek Finnországban, öt fiútestvér van a családban és a szülők lelkesen végzik feladatukat az egyházközségükben. Mire leültünk beszélgetni, már teljesen otthon éreztem magam a kedves vendéglátástól, amelyben Zsófi és Robi részesített. Percek alatt elfelejtettem, hogy interjúra jöttem, annyira lelkesen meséltek a Finnországban töltött éveikről, a családpasztorációs szolgálatukról és a szokatlan családi szereposztásokról. Rendkívüli alázattal beszéltek a házasságukról és öt fiuk, Marci, Krisztián, Peti, Márk és Dávid felneveléséről, akik közül ketten szintén bekapcsolódtak a beszélgetésbe.
Hányszor, de hányszor kérünk Istentől dolgokat? Talán ismerős az érzés, mikor nagyon szeretnénk valamit, nagyon sokat imádkozunk érte, mikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, egy kicsit bedurcizunk. Hiszen én annyira kértem Tőled, annyit imádkoztam érte, Te is látod, hogy mennyire a szívem vágya, és még le is mondtam erről meg arról, hogy ez meglehessen…
Lackfi János, József Attila- és Prima Primissima-díjas költő, író és műfordító volt a 777 OFFLINE évadnyitó alkalmának vendége, ahol tanúságtétele mellett beszélt saját hitéről, házasságról és istenkapcsolatáról is. Leghíresebb kortárs magyar költőként tisztában van azzal, hogy az “instant kor nem kedvez a hosszú műfajnak”, de műveiben igyekszik értékeket közvetíteni.
Imádkoztál már hitért? Vagy megelégszel azzal, ahol vagy? Nem tudom, hogy a tökéletes hit itt a földön nekünk embereknek elérhető-e, de abban egészen biztos vagyok, hogy Jézus egy teljesen más szintet vár el tőlem.
Magyarország egyik legismertebb költője Lackfi János. A 777 oldalán is előszeretettel szemlézzük verseit, videóit, interjúit. Nem véletlen, hogy a szeptemberi OFFLINE-ra a hitét nyíltan felvállaló költőt hívtuk meg vendégül. Azt azonban már nem sokan tudják, hogy a verseiben megjelenő Simon, Margit, Dorottya, Johanna, Ágnes és Kisjuli nem kitalált nevek, hanem hús-vér Lackfi-gyerekek. Hat csodálatos gyermek, akikkel megáldotta Isten Juli és János életét. A Lackfi családdal népszerűségről, hitről, versekről, a család összetartásáról, gyerekkorról és családalapításról beszélgettünk.