A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról hallottunk. Egy megrendítő eseményről, hiszen Jézus emberi vonásai itt csúcsosodnak ki leginkább. A megrendülés és a könnyek. Ezekkel a jellemvonásokkal vált egyre szorosabban hozzánk hasonlóvá.
Lázár beteg, ezért testvérei – Mária és Márta – Jézusért küldetnek. Tudják, hogy ahol Jézus van, ott élet van, nincs szenvedés, nincs halál. A sötétség nem győzhet ott, ahol világosság van! Nem azt üzenik, hogy siessen, mert félnek, hanem csak annyit: „Uram, akit szeretsz, beteg!”. A mai nehéz időben ugyanígy cselekszünk mi is, amikor a szenvedőkért, haldoklókért könyörgünk: „Uram akiket szeretsz betegek!” Üzenünk neki az imádságainkon, böjtjeinken, áldozatvállalásainkon keresztül.
Jézus azonban még két napig várakozik, majd útra kel, pedig tudja jól, hogy mire az üzenet elér hozzá, Lázár már halott. Azonban nem indul azonnal, hanem várt, a megfelelő pillanatra, hogy cselekedete bizonyságtétel legyen a kétkedőknek és az Atya dicsőségére váljon.
Két nappal később megérkezett Betániába. Márta számon kérőn kiáltja felé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” Azt gondolta Márta, hogy ha maguk mellett tudják Jézust soha nem éri őket se betegség, se más baj. Ez nincs így! Megbetegszünk, sőt meghalunk, Jézust szerető emberekként is! Nem lesz kiváltságunk a test örök élete. Földi pályánk része a szenvedés, de könnyebb, ha Jézus velünk van a szenvedések idején is!
A részvét pillanatai után Jézus cselekszik, elmegy a sírhoz. A közösség pedig követi őt. Amikor megpillantja az elzárt sírboltot kéri, hogy hengerítsék el a követ. A jelen lévők döbbenten tanakodnak, hogy mi lesz, hiszen már szaga van a négy napos testnek. Márta ismételten szól hozzá: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” Jézus viszont a hitét kéri számon tőle: „ha hiszel meglátod Isten dicsőségét!”
hirdetésNincs helye a kételkedésnek különösen ott, ahol Jézus van. Nem lehetek hitetlen! Mert akkor terepet adok a kétségbeesésnek, az Ördögnek!
Ha a koronavírus miatt elveszítem a hitemet, számon kérem az Istent és támadólag lépek fel ellene, akkor elvesztünk. Győzött a COVID-19.
Márta nem mond többet, hanem engedi, hogy Jézus cselekedjen. A sírbolt bejáratánál egyszer csak ott áll Lázár, gyolcsba tekerve. Ő nem támadt fel, hanem visszatért a halálból, egyedül Jézus támadt fel, Lázár később meghal. Nem él örökké, úgy, ahogyan Jairus lánya sem, ő sem támadt fel, hanem csak aludt.
A hosszú evangéliumi történet azonban befejezetlen, lóg a levegőben, mert nincs folytatás. Kilép Lázár a sírból és mi lesz utána? Mit mond Jézusnak? Köszönetet? Vagy azt kérdezi tőle, hogy mire várt négy napig? Nem tudjuk. De azt biztosan, hogy akik mindezt látták, azok hittek benne.
Életünk minden napja tele van csodákkal. Az élni akarás csodáival. Ez azonban még mindig kevés a tömegek komoly megtérésére. Minek kell még történnie? Hány csapás érjen még bennünket, hogy megtanuljunk az ég felé tekinteni? Remélem, a mostani figyelmeztetés elég kemény ahhoz, hogy megrendüljünk, könnyezzünk és higgyünk!
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás