A Központi Statisztikai Hivatal egy friss tanulmánya alapján szerdán több sajtótermék is arról az örvendetes fejleményről cikkezik, hogy jelentősen nőtt az elmúlt években a házasságkötések száma Magyarországon.
Címke böngészése
házasság
Két kedves barátom, akik arra készülnek, hogy összekötik az életüket, nemrégiben arról írtak remek blogot, hogy véletlenül sem akarnak házassági szerződést kötni. Írásukkal kapcsolatosan olvastam pár érdekes kommentet (“a házassági szerződés nem a válás miatt kell … de azért jól fog jönni, ha elválnak” – mi van?), Leelőssy Ádám pedig védelmébe vette az intézményt.
Volt egy pont az életemben, amikor a nyarat hirtelen eluralták az esküvők. Szinte minden hétvégére jutott egy, és azóta is folyamatosan eljegyzések vesznek körül. A gólyák is megérkeztek már, először csak a kerekedő pocik tűntek fel a közösségünkben, mostanra azonban masszívan kezd kialakulni a baba-mama szekció. És én még mindig egyedül vagyok. De baj ez?
Előző cikkem folytatásaként a saját történetemet mesélem el arról, hogyan maradtam le majdnem a nagy Ő-ről, a tökéletesre való várakozás közben.
Szűk egy év múlva lesz az esküvőm. Tudják ezt a munkatársaim is, és megdöbbenve hallották, hogy nem élek együtt a menyasszonyommal. De legyünk őszinték, ez nem csak a profán, nem hívő világban kuriózum. Mert mindenkiben felmerül a kérdés – és jogosan, hogy mi van, ha a másikkal nem lehet együtt élni hosszútávon. Persze én nagyon szeretem a menyasszonyomat, szóval bennem ez nem merül fel, inkább az, hogy mi van, ha velem nem lehet együtt élni. Miért nem költözöm össze a menyasszonyommal?
Találtunk egy 1972-es kiadású, jegyeseknek szóló könyvet (dr. Lengyel Antal: Házasság előtt). Az egyik vaskos fejezet híres emberek gondolatait tartalmazza szerelemről, házasságról. Ebből szemezgettünk nektek néhányat. Jó olvasást!
Mennyire jó lenne ha a Mindenható küldene nekünk egy levelet amiben választ ad a kérdéseinkre és eloszlatja a félelmeinket! Ha kinyitjuk felé a szívünket, észrevehetjük azt a rengeteg levelet amelyet százával, ezrével küld nekünk minden percben.
Pontosan emlékszem arra, amikor az étkezőasztalnál lenézően kérdőre vontam a férjem – és én ezt a szívemben teljesen jogosnak véltem-, hogy mikor áll már a sarkára és lesz végre igazi férfi?