Sokunk küzd önértékelési problémákkal. Elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mélyen magunkévá tenni az érzést, hogy minden tulajdonságunkkal, jóval-rosszal együtt szerethetőek vagyunk, nem könnyű.
Címke böngészése
gyógyulás
Gersei Csenge tanúságtételét az anorexiából való kigyógyulásáról már sokan hallhattátok. Mostani beszélgetésünk mégis sok újat hordoz magában, hiszen az évek során Csenge végzős pszichológus hallgató lett, folyamatosan jár egyéni terápiára, így betegségére jóval mélyebb rálátása van. Ma már tudja, hogy a testképzavar csak a „jéghegy csúcsa”, és sok minden vár felfedezésre a víz alatt. Milyen belső és külső tényezők juttatták el az anorexiához? Hogyan épült fel lelkileg? Hogy tudott újra kapcsolódni Istenhez? Őszinte beszélgetés Gersei Csengével.
Nagyné Végh Csengét fiatalkora óta érdekelte a szexualitás és a párkapcsolatok biblikus megközelítése. Sokat olvasott a témában, és saját megfogalmazása szerint a benne felgyülemlett gondolatok utat kerestek kifelé, ezért hozta létre az Egytestté Instagram-oldalt és az azonos nevet viselő YouTube-csatornát. Őt kérdeztük a pornó romboló hatásairól és a gyógyulás lehetséges útjairól.
Te vagy a Gyógyító címmel jelent meg Fridvalszki Gréta új videoklipje. A dal legfőbb üzenete, hogy tartsunk ki hitben, ha elcsüggedünk a régóta várt gyógyulás miatt – legyen az lelki vagy fizikai. Jézus képes új reményt adni, ha megfáradtunk!
Nem olyan régen egy kérdés érkezett hozzánk az Instagramon azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk újra talpra állni egy nagy trauma után. Nehéz ebben a témában okosat és jót mondani. Azt viszont el tudom mondani, nekem mi segített, hogy egy-egy nehéz helyzetben felálljak.
Bő egy évvel ezelőtt megdöbbenve értesült róla a sportszerető közeg, hogy a női kosárlabda-válogatott egyik tehetségénél, Gereben Líviánál leukémiát diagnosztizáltak. A fiatal játékos azonban nem adta fel és ezen a héten már a válogatott munkájába is bekapcsolódhatott. Kitartása példaértékű lehet számunkra is.
Vajon miért nem olyan a mai egyház, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza volt? Mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, erőt, ami az első apostolokat jellemezte, mi is megtapasztaljuk és továbbadjuk? Miért nem olyan hatékony ma az evangelizáció, mint régen, és miért nincsenek csodák, melyek az ősegyházban mindennaposak voltak?
Nagyon sokféleképpen tudunk elveszteni valakit. Elfeledkezünk róla, összeveszünk vele, távol költözünk tőle, egyre kevesebbet beszélünk vele… Vagy, ami végleges és visszavonhatatlan, a halál is elválaszthat bennünket egy-egy szeretett személytől. Bár keresztényként erősen bízunk benne, hogy ő már jól van, nem szomorkodik, mi mégis fájdalmat érzünk és egyfajta űrt, ha rá gondolunk. Ha pedig igazán közel állt hozzánk az elvesztett személy, akkor eleinte alig telik el perc, hogy ne gondolnánk rá.
A közelmúltban végbement lombikvitát követően az abortuszról még mindig kevés szó esik, azt viszont már most tudhatjuk, hogy egy ilyen témát rendkívüli tapintattal kell kezelni ahhoz, hogy értő fülekre találjon a közélet durva talaján.
Ha egy beszélgetés során kiderül, hogy hajléktalanokkal foglalkozom, ezt a kérdést teszik fel nekem a leggyakrabban: Miért van annyi életerős férfi a hajléktalanok között? Hiszen ha elmennének dolgozni, akkor lenne pénzük, ha lenne pénzük, akkor legalább egy szobát ki tudnának bérelni. Akkor pedig végre nem zavarnának minket az állandó kéregetéssel, és egyáltalán a látványukkal. Pipa, gond megoldva! Vagy mégsem?