A Kaposvári Egyházmegyében található Csákányban nyílt meg a Fazenda da Esperança közösség első magyarországi háza, ahová a gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket várják. Az 1983-ban, Brazíliában indult közösség módszere különleges, mivel az ott szolgáló misszionáriusok együtt imádkoznak, főznek, dolgoznak a szenvedélybetegekkel, és nem a függőséget helyezik fókuszba, hanem az embert. A Fazenda da Esperança (Reménység Udvara) magyarországi háza Isten gondviseléséből Varga László püspök kezdeményezésére jött létre, az elindulásban pedig rengetegen nyújtottak és nyújtanak segítséget. Az otthon – melynek hivatalos megnyitóját június végén tartották – nemcsak a függőket, hanem minden odalátogatót reménnyel ajándékoz meg.
„Mindent előkészített a Jóisten” – mondta beteljesült örömmel Varga László kaposvári püspök az első magyarországi fazenda megnyitóján, és ahogy megismerjük a Reménység Udvarának hazai történetét, kétségtelenül elismerhetjük, hogy Isten tervét látjuk kibontakozni a szemünk előtt. Csákányban járunk, egy alig 300 fős, Somogy megyei településen, ahol, ismerve a falusi egyházi viszonyokat, nem számítanánk nagy életre. Ezen a június végi, napsütéses vasárnap délutánon mégis túlcsordul az öröm és a hála – és ez a lelkület nem pusztán addig a néhány óráig tart, amíg a faluban tartózkodók száma megduplázódik a nagyszámú vendégsereg miatt. A fazenda létrejötte új élettel tölti meg a falut, és mindenkit, aki odalátogat.
A Fazenda Esperança közösség 1983-ban alakult Brazíliában, egy akkor húszéves fiatal, Nelson és Hans Stapel (a mindenki által csak Frei Hansként emlegetett) német pap kezdeményezésére. Frei Hansra nagy hatással volt a Fokoláre Mozgalom lelkisége. Papként Brazíliába került, ahol a prédikációiban sokat beszélt arról, milyen fontos Isten szavát konkrét szeretet-tettekben megvalósítani. Fiatalok egy csoportját megérintették a beszédei – köztük Nelsont, aki
felfigyelt arra, hogy mennyi drogos van az utcákon, és látta azt is, hogy mennyire boldogtalanok. Kapcsolatba lépett velük,
és tettiben Pál apostol szavai is motiválták: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket”. Az egyik függő egy alkalommal megosztotta vele, hogy szeretné újrakezdeni az életét, a gyógyulása érdekében viszont segítségre van szüksége; valakire, aki a nap 24 órájában vele van. Nelson vállalta a feladatot, és édesapja házában alakított ki otthont a drogosok számára. Így alakult meg a Fazenda da Esperança; egy közösség, ahol a segítők együtt élnek és dolgoznak a rászorulókkal, elsősorban a drogfüggőkkel. Korábban a 777-en interjút készítettünk Fejér Domonkossal, egy huszonéves fiatallal, aki több évet szolgált a brazil fazendákban misszionáriusként, és akinek az életét egészen átformálta ez a tapasztalat. Doma elmondta, hogy a Fazenda módszere egyáltalán nem mindennapi. „Mi nem csak kiküldjük a függőket, hogy menjetek dolgozni!, hanem velük együtt megizzadunk a munkában. A nap 24 órájában velük kell lennünk, mert számukra olyanok vagyunk, mintha az édesapjuk lennénk. Sok szenvedélybetegnek negatív élmények kötődnek az édesapjukhoz, ezért is fontos, hogy mi apaként legyünk mellettük, hogy segítsünk nekik és higgyünk bennük, még ha lehetetlennek is tűnik a gyógyulásuk.”
Fotó: A csákányi fazenda misszionáriusai (Kling Márk)
A közösség az évek során egyre több földet és házat kapott, így ma már 173 fazenda működik világszerte. A módszer maga nagyon sikeres, mert nem a függőséget helyezi fókuszba, hanem az embert. Ahogy Doma fogalmazott: „a drog csak a jéghegy csúcsa. A fazenda módszere a belső drogokat gyógyítja, amelyek mindannyiunkban ott vannak. Én is folyamatosan gyógyulok a misszióban, bár nem vagyok drogos.” A Fazenda közössége mára már létesített házakat AIDS-esek, utcagyerekek, öregek és betegek számára is. A közösséget a pápa is elismerte, melynek lelkisége három pilléren nyugszik: spiritualitás, közösségi élet, munka.
A magyarországi fazenda létrejöttében kiemelkedő szerepe van Varga László püspöknek, akinek régi álma vált valóra.
„Amikor püspökké szenteltek, a szentmisében arról beszéltem, hogy szeretném létrehozni egyházmegyénkben az irgalmasság házait
Az első, ami megvalósult, a Szent Lázár ház, mely azon hajléktalan férfiak számára nyújt segítséget, akik szeretnének visszajutni a munka világába. Aztán megfogalmazódott, hogy szükség lenne egy olyan házra, ahol az egész embert gyógyítjuk, lelki, szellemi és fizikális síkon, ez lett a Szent Fausztina Irgalmasság Háza Kaposváron. Realizáltuk, hogy a szenvedélybeteg testvéreinket itt nem fogjuk tudni fogadni, nekik speciális ellátásra van szükségük. Így felkerestem a Fazenda közösségét.” A püspök elmondta; elsőre nem kapott igenlő választ a közösségtől, második megkeresésre azonban igen, azzal a kikötéssel, hogy találniuk kell egy ingatlant, ahová a függőségükből gyógyulni vágyókat tudják majd fogadni. Sok helyen keresgélt, és már csak két hete maradt, hogy találjon egy megfelelő helyet. Aztán közbelépett az isteni gondviselés; egy német házaspár szerette volna eladni csákányi telkét és a rajta lévő házat, de nem jártak sikerrel, így azt az önkormányzatra bízták. Németh Endre, a település polgármestere történetesen diakónus is, aki jó kapcsolatot ápol Varga László püspökkel. Mikor a főpásztor felkereste a fazenda ügye kapcsán, jónak látta odaadni a Kossuth utcai ingatlant. Mindeközben Doma pár évet eltöltött misszionáriusként a brazil fazendákban, így megismerte a közösség működését, tudott magyarul és portugálul is. A püspöknek pedig pont egy ilyen emberre volt szüksége.
Fotó: A fazenda nyitószentmiséje (Kling Márk)
„Isten mindent előre lát, mindent előkészít, és annyira tapintatos, és annyira szeret bennünket, hogy előre nem mondja meg, mit akar, mert megijednénk.
Nem mernénk bevállalni. Elkezdenénk agyalni; hú, de akkor mi lesz? A Mindenható megvárja azt, hogy megérjünk arra, hogy el tudjuk fogadni a tervét, és igent tudjunk mondani, bele tudjunk simulni az akaratába” – fejtette ki Varga László püspök, majd elmondta, hogy a fazenda karizmája az, hogy igazi, nagy reményt tud nyújtani a szenvedőknek. „A függők, akik a halál helyett az életet választják, részesednek a legnagyobb reményben; találkoznak Krisztussal. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy meghallgatta, befogadta és megvalósította azt, amit reméltem, hogy hazánkban is legyen fazenda, és hálás vagyok minden testvérért, akik ebben segítettek.”
Jelenleg öt misszionárius szolgál a csákányi házban; három brazil, egy uruguayi, Fejér Doma személyében pedig egy magyar. 2023 októberében érkeztek meg Kaposvárra, és kezdetben, amíg a ház nem volt megfelelő állapotban, Varga László püspök atyánál laktak. „Sosem unatkoztam” – mondta mosolyogva a püspök, és hozzátette, hogy
a brazilos hangulat az egész püspökséget áthatotta.
Februárban költöztek át a misszionáriusok Csákányra, azóta ott dolgoznak és újítják a helyet. „Már van négy szenvedélybeteg, aki nálunk gyógyul, ez a legfontosabb része az egésznek” – mesélte Doma, aki tapasztalatait hazahozva az első magyar fazenda vezetője lett. Elmesélte, hogy az induláskor is Isten gondviselésére kellett bízniuk magukat. „Csak egy hete laktunk itt Csákányban, mikor megérkezett az első gyógyulónk. A vécét sem tudtuk még rendesen lehúzni, de arra gondoltunk, hogy nem várhatunk addig, amíg infrastrukturálisan minden elkészül. Inkább elkezdjük befogadni a fiúkat, és Isten majd ezzel együtt építeni fogja az otthont. Ehhez hitre és bizalomra volt szükség, ami bevált, mert ahogy egyre több embernek adtunk esélyt arra, hogy új életet kezdjenek, úgy egyre több segítséget küldött nekünk Isten; embereket, akik segítettek az építkezésben, hoztak festéket, adományt a burkoláshoz. Nemrég érkezett egy csoport, akik az új házat tervezik, arra is gyűjteni fogunk majd. Mindezekből azt tanultam, hogy
ha megteszed a lépést az ismeretlenbe, Isten is megteszi a saját lépéseit.”
A fazenda létrejöttének híre különböző hírportálokon, legfőképp szájról szájra terjed. A jelenleg bentlakók közül többen az utcáról hívták fel a közösséget, hogy segítséget kérjenek, ugyanakkor a misszionáriusok sok alapítvánnyal és közösséggel is felvették a kapcsolatot. A jövőben tervben van az is, hogy saját honlapot készítsenek maguknak, így minél könnyebben megtalálják őket a gyógyulni vágyók.
Fotó: A csákányi telek és ház, ahol az első magyarországi fazenda létesült
A fazenda létrejötte láthatóan a falu életét is „felbolygatta”; sok helyi figyeli örömmel a fejleményeket, és vannak, akik a segédkezésbe is bekapcsolódnak. „Naponta van szentmisénk, minden nap különböző falvakból érkeznek ide az atyák, és azt látom, hogy nekik is reményt ad a fazenda. Mindannyian ismerjük a mai falusi realitást; kevés a hívő, a papok gyakran magányosak. Amikor viszont ideérkeznek hozzánk, a gyógyulni vágyó fiúk közé, akik újrakezdik az életüket, akikben ott van a tűz, az atyák is kegyelmekkel gazdagodnak. Egyre több pap szeretne ellátogatni hozzánk, és együtt végezni ezt a missziót” – mesélte lelkesen Doma. „Óriási a hála bennem.
Bátorítanám a többi fiatalt, hogy ne féljenek megtenni olyan lépéseket, amelyek elsőre őrültségnek tűnhetnek, amelyeket a világ kevésbé hype-ol.
Ha az ember rábízza magát Istenre, arra az útra fogja majd terelni, amerre mennie kell. Ha van egy lehetőség, amire úgy érzed, hogy Isten hív, adj neki egy esélyt!”
„A történetnek itt nincs vége, hiszen csak most kezdődik” – zárta beszédét a fazenda megnyitóján Varga László püspök. “Az a reményem, hogy sok ilyen ház létesül még, férfiaknak és nőknek egyaránt. Ha ez a Jóisten szándéka is, akkor nincs lehetetlen. Akkor elő fogja készíteni a szíveket, a helyeket, és a Gondviselés kincsestárából anyagiakat is fog hozzáadni.”
hirdetés
