Milyen érzés azzal a tudattal élned, hogy meghalt érted valaki?
Címke böngészése
#csakegygondolat
Az egyik karácsonyi homíliában hallott gondolatfoszlányt osztanám meg veletek, – ugyan csak töredékesen, amennyire képes vagyok felidézni – melyben egy ferences testvér megragadó képekben beszélt a karácsonyfa hordozta szimbolikáról.
Feltűnt nektek az az aprócska jel, amit sok keresztény az autója hátuljára ragaszt? Arra a kis halra gondolok, ami jel lehet a mai világban, ami számtalan lehetőséget teremt a spontán evangelizálásra. Sőt, arra is jó lehet, hogy bennünket keresztényeket rázzanak fel hétköznapivá vált hitünkből, hogy minket evangelizáljanak.
Tudjátok mi az egyik legjobb abban, hogy tanítónő vagyok? Mindig tanulhatok valamit az őszinte és önzetlen gyerekektől. Az sem ritka, hogy Istenről tanítanak tudtukon kívül.
Mindenkinek lehet rossz napja, mivel sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Sőt! Ebben a felpörgetett világban ez gyakran és sok mindenkivel megtörténik. Egy ilyen nap után azért elég nehéz pozitívnak és vidámnak maradni.
A reggeli fél nyolcas szentmisére siettem. A kellemes nyárutó-ízű október elillant, metsző, hideg szél vágott az arcomba, a ködös reggel már-már zúzmarát varázsolt a vasárnapi ébredező városra.
Eléggé zavar, hogy az imaéletem nem olyan, mint azt szeretném, nehezemre esik reggel meg este Istenre figyelni, rászánni az időmet. Reggel, amikor felkelek, akkor már az jár a fejemben, hogy mit veszek fel, mit fogok enni, mennyi időm van még indulásig. Este meg hullaként dőlök be az ágyba.
A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.