A bűnbánat idején öntsünk tiszta vizet a pohárba! Megbánjuk-e őszintén saját bűneinket, és miért könnyebb másét bánni? Különösen azok tetteire igaz ez, akik közel állnak hozzánk.
Címke böngészése
bűn
“Ez a teológia, amelyik az embert egészen az önmegvetésig taszítja, amelyik azt mondja, hogy nyomorult férgek vagyunk, akik nem érdemeljük az életet, hogy a legjobb, ha alázatosan meghúzzuk magunkat és hason csúszunk a porban a félelmetes Isten előtt, nos, az ilyen teológia, a bűnről szóló ilyen tanítás nem talál utat a mai emberhez. És ezért mostanában inkább az ellenkező végletbe csúszott a keresztény tanítás és azt mondja: ne beszéljünk a bűnről, beszéljünk inkább Isten jóságáról.”
Olyan könnyű kimondani a megsemmisítő ítéletet mások felett, miközben megveregetjük a saját vállunkat: „Igen, én egy jó ember vagyok.” Ettől végtelenül megnyugszunk, és éljük tovább kis önáltató életünket, melyben rajtunk kívül mindenki más folyamatosan hibás.
Hodász András atya blogja az önkielégítésről eléggé megmozgatta a kommentelőink billentyűzeteit, érkeztek hozzászólások, melyek értetlenül állnak a cikk mondanivalója előtt, mások azért aggódnak, hogy az egyház elítéli a szexet, a testet vagy éppen orgazmust. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Volt már olyan, hogy egy lelkigyakorlaton végighallgattad a buzdítást a megtérésre, sőt fel is lelkesültél, de amint hazaértél, elszállt a lelkesedés, mert hirtelen olyan lehetetlennek tűnt az egész? Vagy van olyan bűnöd, ami vissza-visszatér, amitől nem tudsz szabadulni, és el sem tudod képzelni, hogy mi akadályoz ebben? Akkor ez a cikk neked szól!
Nem olyan rég vagyok pap, ezért még emlékszem arra a misztikus félelemre, ami körbelengi a gyónást, tudod, ami azt a bizonyos gyomorgörcsöt okozza, mielőtt belépsz a gyóntatószékbe. Ilyesmi kérdések kavarognak benned: Mit fog gondolni rólam? Hogyan fog rám nézni ezek után? Hogy mondjam el neki a legcikibb dolgokat, hogy lehetőleg ne figyeljen fel rá, vagy ne kérdezzen bele? Lehet, hogy mégis inkább a szomszéd kerületbe/városba/országba/bolygóra kellett volna átmennem egy teljesen ismeretlen paphoz? Átkerülve a rács túloldalára, már csak mosolygok ezeken a félelmeken. Azt is elmondom, hogy miért: 3+1 oka van!
A következő hetekben Balicza Iván evangélikus lelkész hat tanítását (prédikációjátt) fogjuk közölni a szeretett tanítvány, János első leveléről. Íme az első.
Textus: Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. (1 Jn 2,1-2)
Egy aranyos kis történettel kezdem. Tavaly kereszteltem egy három éves kisfiút. a 23. zsoltárról beszéltem, hogy a jó pásztor vigyáz a juhokra, és igyekeztem közvetlen lenni, ezért a gyereknek mondtam: amikor még egész kicsi csecsemő voltál, édesanyád nagyon vigyázott rád, ahogy nagyobb leszel a szüleid továbbra is vigyáznak rád, és még sokan fognak vigyázni, az óvónéni, a tanárok, de mit gondolsz, ha felnőtt leszel, ki fog vigyázni rád? Már majdnem mondtam, hogy van egy pásztorunk, aki egész életünkben vigyáz ránk, amikor a kis srác bemondta: én magam. Majd én vigyázok magamra. Arra gondoltam, hogy ez a kis gyerek is már mennyire magabiztos: majd én, én vigyázok magamra. Hányan gondolják így, és közben nem is sejtik, hogy mennyi veszély fenyegeti őket.