Bár ugyanabban az Istenben hiszünk, az alkoholról sokan sokféleképpen gondolkodunk. Van, aki teljesen elzárkózik az ivástól, és még szilveszterkor sem koccint pezsgővel. Van, akinél lecsúszik egy-két pohár sör, amikor a barátaival találkozik. És olyan is akad a keresztények között, aki nagyon gyakran fogyaszt alkoholt – és ezt vagy szégyelli, vagy a közösségi médiában is büszkén megmutatja az őt követő ismerőseinek. Melyik lenne vajon a helyes hozzáállás? Egy személyes blog, személyes tapasztalatokkal.
alkohol
A Kaposvári Egyházmegyében található Csákányban nyílt meg a Fazenda da Esperança közösség első magyarországi háza, ahová a gyógyulni vágyó szenvedélybetegeket várják. Az 1983-ban, Brazíliában indult közösség módszere különleges, mivel az ott szolgáló misszionáriusok együtt imádkoznak, főznek, dolgoznak a szenvedélybetegekkel, és nem a függőséget helyezik fókuszba, hanem az embert. A Fazenda da Esperança (Reménység Udvara) magyarországi háza Isten gondviseléséből Varga László püspök kezdeményezésére jött létre, az elindulásban pedig rengetegen nyújtottak és nyújtanak segítséget. Az otthon – melynek hivatalos megnyitóját június végén tartották – nemcsak a függőket, hanem minden odalátogatót reménnyel ajándékoz meg.
“A legnagyobb baj talán az, hogy a társadalomban csak azt nevezik alkoholistának, aki az utcán az ürülékében fekszik, mást nem. Pedig ez nem így van.” Hogyan lesz valakiből alkoholista? Milyen mértékű vagy gyakoriságú ivás esetén beszélhetünk függőségről? Fazekas György atya több mint 10 éve a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartása alá tartozó Alkoholistamentő Szolgálat lelkésze, de útja hosszú volt ezidáig; már öt éves korában találkozott az alkohollal, tizenéves korától kezdve pedig alkoholista volt. Beszélgetésünkben kirajzolódik megrendítő, ugyanakkor reményt adó tanúságtétele függőségéről és Jézus szabadító erejéről. Gyuri atyát arról is kérdeztük, lehetnek-e mélyen hívő emberek alkoholisták, mit tudunk tenni, ha egy hozzátartozónk érintett a problémában, és milyen változásokra lenne szükség társadalmi szinten, hogy hazánk ne legyen az alkoholizmus élvonalában.
Egy hónap alholfogyasztás nélkül. Évről évre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. Te kipróbálnád? Íme öt ok, ami miatt szerintünk érdemes.
Isten számára nincs lehetetlen, még akkor sem, ha azt érezzük, a jelenlegi helyzetünkből már nincs kiút. Fülöp József, a kecskeméti Ciróka Bábszínház színésze nehéz gyerekkora után az alkohol és a drogok rabja lett, de innen is volt számára kiút, ugyanis Jézus Krisztus követésében megtalálta élete értelmét. A baon.hu-n megjelent tanúságtételét szemlézzük.
Amikor az oltárnál elmondjuk az eskü szövegét, akkor vajon tényleg komolyan gondoljuk: jóban-rosszban? Eszünkbe jutna akár egy percre is, hogy a következő tizenöt év inkább több rosszat tartogathat a számunkra?
2013. szeptember kilencedikét egy amerikai katolikus blogger kikiáltotta a nemzetközi „hívd meg a papodat egy sörre” – világnappá. A kedves felhívás hamar elterjedt, lutheránus és hazai körökben egyaránt. Ez a nap azóta is minden évben remek lehetőséget nyújt arra, hogy a lelkészeket és papokat kevésbé ismert, közvetlen oldalukról is megismerjünk.
„Körülbelül 4 éves koromig édesanyám egyedül nevelt, majd jött egy alkoholista nevelőapa. 6 évesen már kocsmába jártam, hogy bort vegyek neki. 10 évesen állami gondozásba kerültem. 16 évesen rúgtam be először…” – így emlékszik vissza gyerekkorára Fazekas György atya, aki 42 évesen kezdett el kigyógyulni, ahogy ő nevezi, „titokbetegségéből”, évekkel ezután szentelték pappá. Ma musttal misézik. Az alábbi interjú a Képmás magazinban jelent meg.
Teszi fel a kérdést Johannes Hartl az egyik rövid videójában. Az augsburgi Imádság Házának vezetője már nem kezdő: évek óta tart tanításokat kisebb-nagyobb publikum előtt, könyveket ír, videókat tölt fel a Youtube-ra. Fiatalos stílusával sokakat megragad, és nem szégyell olyan témákról sem beszélni, amelyek ritkábban vagy nehezebben kerülnek elő keresztény körökben. 90 másodperces videói lényegében mini-tanítások, rövid véleményformálások. Ebben a részben az alkohol és a fű volt napirenden.
„Nézd, ilyeneket posztolnak folyamatosan! Látod az üres üvegeket? Állítólag ez a lány egy maga ivott meg egy egész üveg bort…” Történetünk szereplői kilencedikesek.