Nagycsütörtök egy zseniális ünnep! A szertartás minden mondatának hatalmas súlya van. Én most azt a jelenetet emelném ki, amikor Jézus megérkezik, lehajol, és megmossa az apostolok lábát. Még Péterét is, aki először tiltakozik, mert azt gondolja, hogy Jézus nem végezhet alantas szolgai feladatokat.
ajándék
Érdemes megvizsgálni az indítékainkat bizonyos helyzetekben. Mit várunk Istentől? Miért is fordulunk Felé?
Azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék, ami olyan hosszú, hogy egy #csakegygondolat címet azért rá lehet húzni. Mert amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy mindent, de tényleg mindent bízz az Istenre! Kifejtem…
Ha már megtaláltad azt, akit nagy Ő-vé avatnak az évek és az egymás mellett való döntés, a Valentin-nap sok új kérdést felvethet. Ünnepeljünk? Ne ünnepeljünk? Ha igen, hogyan? Legyünk romantikusak? Adjuk valamit egymásnak? Hol húzódnak a giccs határai és mi az, ami valóban kifejezi az érzéseinket?
A személyes kedvencem következik a kisfilmek közül: “A nagy várakozás”. Nagyon gondolkodtam, de esélytelen a poén lelövése nélkül bármit is írnom. Maximum ennyit: ki miért várja leginkább a karácsonyt?
https://www.youtube.com/watch?v=pSLOnR1s74o
Na mi újat tudnánk még mondani? Volt már álom valóra váltás, felejthetetlen ajándék, ami pont Neki szól, “idő ajándékozás”… tényleg fogynak a lehetőségeink.
Berenszki Zoltán, szegedi taxis igazán különleges módot talált a beteg gyermekek ünnepének felvillanyozására, felajánlotta, hogy szentestére hazafuvarozza a klinikáról azokat a kis betegeket, akik csak azért nem lehetnek otthon, mert a szüleik nem tudják állni az útiköltséget.
Egy hét múlva itt a karácsony! Remélem várjátok már. És remélem nem csak azt, hogy végre túl legyünk rajta… Páratlan nap lévén íme egy újabb páratlan kisfilm, talán az egyik legfontosabb üzenettel: Szánj időt arra, ami/aki igazán fontos.
5 (+1)-es sorozatunk második része következik. Minden páratlan napra egy páratlanul karácsonyi kisfilm! Kérem, a “de hát a másik cukibb volt” jellegű megjegyzéseket mellőzétek, tényleg nem könnyű sorba rakni, meg hát tényleg szubjektív kis lények vagyunk, node ettől (is) szép a világunk!