Blog, Varga Gergő Zoltán

Egy keresztény gondolatai a Pride felvonulásról

Milyen gondolatai lehetnek egy keresztény embernek a Pride felvonulásról? Erről írt blogbejegyzést Varga Gergő Zoltán az S4C oldalán

Ma délután startol el a Budapest Pride, Magyarország talán legnagyobb visszhangot keltő felvonulása. Az évről évre megrendezett esemény, bár papírforma szerint egy békés menet, szélsőség révén mágnesszerűen vonzza az ellenpólust, a sokszor drámai eszközöket felvonultató, helyszínre érkező ellenzőktől kezdve az online médiumok állásfoglalásáig. Valóban elképzelhető, hogy ez a gondolatmenet is egy általuk nem kívánt kritika, hiszen „az elfogadás és szeretet” világában mi szükség van erre?

Az LMBTQ emberek „felszabadításáért” és jogegyenlőségéért munkálkodók tevékenységének nagy gyümölcse ez a felvonulás. Azon az alapvető tényen túl, hogy ma Magyarországon, az utcán sétálva egy meleg pár, sokkal nagyobb eséllyel van kitéve támadásnak, mint tőlünk nyugatabbra, talán azt fájlalják leginkább a jelen magyar jogrendszerben, hogy teljességgel ki vannak zárva a család fogalmából.

Nagyon egyszerűen szeretnék végigmenni azon, hogy keresztény emberként élve, milyen gondolatok jönnek fel bennem – és jöhetnek fel egyáltalán – a Pride kapcsán. A keresztények számára a család intézménye szent, a Szentháromság földi ikonja. Egy férfi és egy nő szentségi házasságában, és az abból született gyermekek által megélt Istentől származó tökéletes szeretet megjelenése.

hirdetés
A szeretet, amely szabad, hűséges, teljes és gyümölcsöző.

Szabad, mert mindenfajta lelki, vagy mentális megkötöttségtől mentesen, helyes tisztánlátással, szabad akaratból születik a döntés, hogy én a másikat szeretem és szeretni akarom. Hűséges, ahogy az Isten szeretete sem függ áramlatoktól, szeszélytől, indulatoktól; megágyaz annak a biztonságnak, amelyben megszülethet a teljes önfeladása, önátadása, odaajándékozása a másik félnek. Gyümölcsözősége pedig – sok egyéb mellett – abban jelenik meg, hogy nem zárkózik el a férfi és nő szeretetkapcsolatát tökéletesen megjelenítő szexualitásban a gyermekáldás elől. Itt emlékezzünk arra, hogy az isteni teremtéstörténet nem egy lezárt ügy, hiszen az Isten ma is teremt, életet teremt folyamatosan és mi ennek a teremtő munkának vagyunk társai és eszközei. Ezzel a méltósággal figyeljünk a szexualitásra.

Ennek tükrében szemlélve, hogyan értelmezhetjük a Pride emberének érveit?

Család két azonos nemű között nem jöhet létre, mert egyrészt tökéletes isteni szeretet négy jellemzője soha nem jelenhet meg maradéktalanul, szentségi házasság nyilván nem köttethet, mivel a Bibliában feketén-fehéren le vannak vezetve számunkra ezzel kapcsolatban a dolgok. Szentségi házasság nélkül nincs ép szexualitás, hiszen a fentebb említett tökéletes önátadáshoz szükséges az, hogy én valaki mellett az Isten áldásával és erejével esküt tegyek és hűséget fogadjak, ennek biztonságában éljek és ne csak a magam erejéből. Ezt a hűséget aknázza alá minden házasságon kívül megélt szexuális kapcsolat, hormonális kötődés gyengülésétől kezdve még sorolhatnánk a mai hűtlenül megélt házasságok szétesésének okait.

Szokták érvként felhozni, hogy egy „igazán” szeretetteljes és elfogadó közegben, amilyennek az egész világnak lennie kéne, nem kéne, hogy féljenek önmaguk felvállalásától, máskor pedig – kifejezetten keresztényekkel szemben állva -, ha Isten a szeretet, őket miért nem szeretjük és fogadjuk el olyannak amilyenek. Erre válaszként elsősorban azt hoznám fel, hogy az Isten szeretete messze nem egyenlő az ember által elképzelt szeretettel.

Attól még, hogy nekem van egy elképzelésem, hogy engem hogyan kell szeretni, nekem mi a jó, attól még ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

Sokkal inkább elképzelhető – elég, ha a gyermekét nevelő édesanyára tekintünk -, hogy van valaki más, aki sokkal jobban látja igényeinket, sokkal jobban tud minket szeretni. Igen, jelen esetben ez az Isten. És igen, a szeretethez a figyelmeztetés és olykor a feddés is hozzátartozik. Kötelességünk nekünk, keresztényeknek elmondani, hogy ez így nem jó. Isten nem ezt „látta, hogy ez jó”.

Az ügyön nem segít az, hogy a DSM-ből (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, minden mentális zavart osztályozó rendszer az American Psychiatric Association gondozásában) 1973-ban kivették a homoszexualitást, mint betegséget. Azóta ez hivatalosan nem minősül betegségnek, így globális szinten alátámasztva éreznek minden törekvést, amely az ő tökéletes, mindenre fejet hajtó társadalomba való beilleszkedésüket segíti. Ezért is fontos, hogy minden lehetőséget megragadjunk arra, hogy elmondhassuk: az Istennek nem ez a terve veletek!

A keresztény testvérekhez külön szólnék, hogy az elfogadásunk és szeretetünk legyen tökéletes a személyek felé, ahogy Krisztus is különválasztja a bűnt és bűnös cselekedeteket magától a személytől, úgy gyakoroljuk ezt mi is.

Ne utálkozzunk, ne gyűlölködjünk, ne forduljunk el undorral!

Üljünk le velük szeretettel és beszélgessünk. Beszéljük el meglátásunkat, álláspontunkat, és ami a legfontosabb, imádkozzunk értük!

 

Varga Gergő Zoltán

Forrás: S4C
Fotó: MNO

A Pride kapcsán Vágvölgyi Gergely korábbi írását is ajánljuk:

Jézus a Pride-on?

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

2 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 07. 08. 07:59

    “Család két azonos nemű között nem jöhet létre, mert egyrészt tökéletes isteni szeretet négy jellemzője ….” Az hiba a mondatban,hogy belekeveri Istent.Totál rossz!! helyesen:mi emberek azt képzeljük,hogy …….Mért?Mert szabad akaratból azt csinálnak amit akarnak Isten elött.Az,hogy ez nekem sem tettszik az az én véleményem és nem tolom magam elé Istent!!! Értsétek meg,nincs kettős mérce!!! MINDENKI szabad akaratából bármit csinálhat és Isten MINDENKIT feltétel nélkül szeret.Ez Isten!! De mi nem vagyunk Isten,nekünk lehet nem szeretni őket.*** Azta!! “”Attól még, hogy nekem van egy elképzelésem, hogy engem hogyan kell szeretni, nekem mi a jó, attól még ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz.” kettős mérce,mert akkor nem igaz,hogy “tégy másokkal azt amit szeretnéd,hogy veled tegyenek” Ennyire nem világos?? “és ami a legfontosabb, imádkozzunk értük!” Pont ez a legrosszabb,mert nem imádkozni kell,hanem megkeresni az okokat és változtatni rajta.Végtelenül beteges világban élünk,ha továbbra is Istennel foglalkozunk magunk helyett végünk.Tényleg nem lehet ezt látni??Összemossuk Istent magunkkal.Picit el kellene már szakadni a rengeteg dogmától és elkezdeni gondolkodni.Azok akik javítani akarnak a világon,pont ők hátráltatják és nem veszik észre.Ezért jobb arra felkészülni,hogy nem jobb hanem, rosszabb lesz.Lelkük rajta! (szerkesztőkön kívül olvassa ezeket valaki is?)

  • Válasz Bíró Attila 2018. 07. 10. 01:08

    Fontos lenne olyan szakembereket meghallgatni akik valóban sokaknak sokat segítettek. Őket nem szokta a média bemutatni. Különösen nem az eredményeiket, mert az torzítana azon a vilgágképen amelyet mostanában janicsárokként sokan követnek a toleranciára hivatkozva sok ember sebeibe beleoltva az új ideológiát, hogy abból nőjön ki egy agymosásra épített társadalmi manipuláció amely sokakat megnyomorít és eltérit életük igazi kiteljesedédésétől. Csakhogy a tolerancia önmagában nem a SZERETET csúcsa … Sőt ez egy bálványként imádott szeretet-torzó, és ezt a csak “toleráns” nyugati országok bevették és versenyt futottak egymással, hogy ki a legtoleránsabb, és csapdába verték nemzeteiket, és most megszünőben vannak, és így utólag ugyan rájöttek, hogy egyre kevesebb az egészéges család ahonnan gyermekek születhetnek … De már késő …

    Dr. Christl Ruth Vonholdt – asszonyt volt alkalmam töbször hallgatni élőben és azt mondhatom, hogy ilyen szelid, erőteljes, tiszta emberrel ritkán találkozik az ember: http://www.dijg.de

    Volt alkalmam egy LMBTQ coming-outot segítő pszcihológus előadását is hallgatnom élőben és a két ember jelenléte kisugárzása között ég és föld volt a különbség …

    Két írását ajánlom Vonholdt asszonynak azokanak akik árnyaltabban szeretnék látni ezt az ügyet:

    https://kdnp.hu/publicisztika/christl-ruth-vonholdt-egy-tevut-kihivasai

    https://docplayer.hu/1674840-Noi-homoszexualitas-melypszichologiai-szemszogbol-christl-ruth-vonholdt.html