Varga Gergő Zoltán

Isten, a legjobb GPS

Autózunk az úton, a GPS pedig egyszer csak megszólal: “újratervezés”. Hányan és hányféleképpen kavarodtunk már ki a távpontok elvesztése miatti slamasztikából a műholdas navigáció korában, amikor már „nem szokás” térképet olvasni?

 

Persze tudom, hogy vannak esetek, amikor teljesen megbolondulnak a high-tech kütyüink és akár egy sűrűbben beépített településen is teljesen el tud minket veszíteni a műhold; azért mégis maradnék az analógiánál, mert igen megnyugtatónak találom a tényt, hogy Isten sosem rest – rendületlenül nyomkodja az újratervezés gombot életünkben.

hirdetés

Legyünk büszke keresztények, és merjük kimondani, hogy életünk GPS-ébe semmilyen más végcélt nem írnánk be, mint az üdvösségünket.

Nem önhittség ez; ha valamennyire is komolyan vesszük a hitünket, ez a legnyilvánvalóbb alapvetése életünknek.

Elindulunk az úton, és bár sokszor egyáltalán nem világos, adott döntési helyzetekben, morális kérdésekben mi a leghelyesebb, azért a Bibliának és egyházunk tanításának részletes térképével a memóriában, elég erősen támogatva van hátunk, nehogy elvesszünk a millió meg egy kis utcának labirintusában. Természetesen a kormány a mi kezünkben van, szabad akaratunkból fakadóan arra mehetünk, amerre akarunk. A végcélunk egy igen magas helyen lehet, mert ugyan a GPS szintkülönbséget nem mutat, azért érezzük, hogy autónk nehezebben mozdul arrafelé, és mindig hívogatóbbak azok a széles, lejtős, egyenes utak, amelyekbe olyan könnyedén befordulunk néha.

Olyan jó tudni, hogy Istennek van egy elképzelése velem kapcsolatban. Egy olyan elképzelése, amelyben én a lehető legboldogabban és legteljesebben kibontakozhatok és végigélhetek egy életet. És mennyire végtelenül csonka marad ez a világ, mikor egyik ember a másik ilyetén küldetését szánt szándékkal akadályozza vagy erőszakosan megszakítja. Azokat a testvéreket, akik most már hosszú hónapok, évek óta menekülnek otthonaikból – és áldottak, mert ugyan egyetlen vesztenivalójuk az életük, de az legalább még meg van –, nem hiszem, hogy arra hívta az Isten, hogy földön futóként tengessék az életüket, hogy otthon ne egy mosollyal köszöntsék a körülöttük élőket, vagy – Böjte Csaba gondolatai mentén – ne azt a bizonyos fát ültessék a kertben.

A csodálatos ebben mégis az, hogy Istennek nincs eléggé elrontott élet.

Hiszem, hogy nem enged meg a világban abszolút és pusztán önmagáért létező gonoszságot, és nincs rossz, aminek Ő ne látná a jó oldalát, amiből ne tudna jót kisajtolni. És bár fájdalmunkban velünk sír, nem ad fel minket elkeseredésében, nem adja fel, hogy küzdjön a mi életünkért, a mi boldogságunkért. Nap, mint nap újratervez az életünkben, mert Ő is látja, mi is látjuk, ha társadalmilag, kulturálisan és minden fellelhető szempontból a helyünkön vagyunk, akkor sem bírunk tisztességesen az Őfelé vezető emelkedőn maradni.

Bárhol legyél is az úton, onnan mutatja meg – végtelen kreativitással és humorral –, hogyan tudnád felé: a kiegyensúlyozottságod, örömöd és boldogságod – a teljességed felé megtenni a következő lépést.

 

Varga Gergő Zoltán

S4C

Képek forrása: Howstuffworks, Intoyourgrace

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás