Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a november az egyik legkevésbé szeretett hónapom az évben. Jellemzően már nincsenek aranyló őszi napsugarak, de még advent sincs. Na de akkor mit kezdjünk magunkkal ebben a hónapban? Íme néhány tipp.
Kategória
Szilágyi Anna
Gondolatok arról, hogy a terrortámadások, a járvány és minden szörnyűség ellenére a hitben mindig van egy „de”. Jézus maga a Békesség Fejedelme. Ő be tud tölteni minden körülmény dacára nyugalommal. Az viszont a mi döntésünk, hogy bízunk-e Benne.
Adott egy jegyespár, Csöndes Evelin és Csalók Laci, akik Isten dicsőítésén keresztül találtak egymásra. Ez szépnek és egyszerűnek hangzik, ennél azonban kalandosabb volt az ismerkedésük. A decemberben házasodni készülő fiatal párral beszélgettünk a férfiak és nők kommunikációja közti különbségekről, a házasságról, az Istennel való kapcsolatukról és persze arról, hogyan váltak szolgálótársakból jegyesekké. Sok olyan momentumot osztottak meg, amelyek a 777 olvasói számára is tanulságosak lehetnek, akár még a házasság előtt állnak, akár évtizedek óta benne élnek már.
Közeleg október 31., a reformáció emléknapja. Unalomig ismerjük a hozzá tartozó szöveget: Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki tanait a wittenbergi vár kapujára. Oké, bátor volt Luthertől, és a mai napig érezzük a tettének következményeit, de hogyan éljük meg a hitünket mi, reformátusok? És én mint protestáns újságíró a túlnyomórészt katolikus szerkesztőségben?
Mit jelent, hogy a sötétség hatalmából megszabadulva a világosságban járhatunk? Érdemes ezen elgondolkodunk. Minden nap egy új lehetőség, hogy közvetítsük a világnak Isten jóságát.
Miért vagyunk ennyire passzívak, ha a vágyaink valóra válása a tét? Ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy majd Isten tesz valamit. De biztos, hogy ez vezet bárhova is? Néhány gondolat, hogy az álmaink célokká válhassanak.
A világ tele van szörnyűségekkel és katasztrófákkal – ezt tudjuk. Azt is, hogy a média egy percre sem fogja abbahagyni ezeknek a közvetítését. A kérdés az, hogy mi mit tehetünk, ha hisszük, hogy itt nem áll meg a történet? Ha a tragédiákon túl van egy szerető Isten, akihez fordulhatunk? Tényleg dönthetünk úgy, hogy a félelem helyett Istenre nézünk?
Az egész modern világ arra rendezkedett be, hogy ne álljunk meg gondolkodni, de dönthetünk úgy, hogy mégis lelassulunk, a kezünkbe veszünk egy könyvet és feltesszük a legfontosabb kérdéseket – mondta a 777-nek adott interjújában Czopf Áron, keresztény-konzervatív történész, újságíró. Áron szerint az önmegvalósítás, a munkamánia és a szelfibotok korában is kiléphetünk a világ gondolkodásmódjából, hogy helyette az örökkévalóra nézzünk és eszerint is éljünk.
Minél idősebb leszek, annál inkább rájövök, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol bizony hiánycikk a dicséret. Miért is baj ez? Az elismerés, a bátorítás nélkülözhetetlen a mindennapokhoz, illetve ahhoz, hogy megmaradjon a lelkesedésünk, a motivációnk. Hogy a hibázásaink után is újra és újra legyen erőnk felállni és továbbmenni.
Mostanában nagyon bánt, mikor észreveszem, hogy megint önző voltam. Azt látom, hogy nem vagyok egyedül az önzésemmel – sajnos egy erre berendezkedett, individualista társadalom és kor kellős közepén élünk. Szinte már közhely a reklámszlogen: „Mert megérdemled!”, mégis eszerint gondolkodunk sokszor a mai napig.