Nem akartam elhinni, hogy jól látok, amikor a kezembe került egy könyv A vedd-rá-a-pasid-a-házasságra-terv címmel. Ahogy már korábban, úgy most is kiderült: a düh jó inspirációforrás, ha cikket szeretnék írni. Viccen kívül: nem mehetünk el szó nélkül a mai „feminizmus” jelensége mellett, muszáj reflektálnunk arra – keresztény szemmel – , mi történik ma a férfiak és nők között.
A gyerek sír, a kutya ugat, el kéne mosogatni, és öt perc múlva indulni kell dolgozni. Bent már várnak a feladatok, miközben többen írtak más ügyekben is – ezt a telefon folyamatos rezgése jelzi. Lehetetlennek tűnhet időt találni az imára. Hogyan válaszolhatunk a hihetetlen tempójú életünk teendői közepette Isten folyamatos hívására, hogy beszélgessünk Vele, és hallgassuk meg, mit szeretne Ő mondani nekünk? Íme 10 tipp, amelyek segíthetnek ebben.
„Aki kinyit egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író, s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba” – írja Csoóri Sándor költő. Ma van az olvasás világnapja, ebből az alkalomból összegyűjtöttünk 5+1 olyan könyvet, amelyeket bátran ajánlunk nektek is, különösen ha a hit, a remény, a kitartás témájában szeretnétek olvasnivalót.
Tinder-randik. Munkahelyek. Gyülekezetek. Olyan nagy a választék, annyi a lehetőség, hogy rohanunk egyik opciótól a másikhoz. A helyzet az, hogy nem vagyunk elég kitartóak. Ha nem azt kapjuk, amit szerintünk „érdemelnénk”, ha túl sok melóval, túl sok küzdelemmel, túl sok lemondással jár, akkor inkább keresünk egy új lehetőséget. De meddig mehet ez így? Ha sehol nem merünk megállapodni, akkor az életünk egy örökös hajsza lesz a még jobb, még szebb, még több után.
Amint abbahagyjuk, hogy Istent okoljuk az életünk szenvedéseiért, észrevesszük, hogy Ő valójában teljesen megbízható. Nem olyan, mint az exünk, nem olyan, mint a szüleink, nem olyan, mint az a sok ember, aki életünk során valamilyen formában cserben hagyott – beleértve saját magunkat is. Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét!
Mintha elhittük volna azt a hazugságot, hogy egyedül is megy ez az élet nevű dolog, de valójában nagyon is szükségünk van egymásra. Elmagányosodottan élünk, nemcsak itthon, hanem világszerte. Emberek milliói vágynak barátokra, közösségre, de nem találnak, vagy nem is mernek kapcsolódni. Mi lehet a megoldás? Hogyan tudunk túllépni az önös érdekeinken? A híd című magyar reality bennem ezeket a kérdéseket mozgatta meg.
A Barbie-film nemcsak hihetetlen bevételeket hozott a készítőknek, hanem nagy vitákat kavart a nézők között: vajon mi az igazi üzenete? A férfiakat el kell nyomni, mert eddig ők nyomták el a nőket? Vagy ki lehet kerülni ebből az örökös nemek közötti küzdelemből? Mit mondana minderre Jézus? Elég megnézni az életét, hogy lássuk, megértsük, mit jelent igazán férfinak lenni.
Cikázó gondolatok. Egy gyors email menet közben. „Most nem tudok pötyögni, hangüzenetet küldök” – miközben épp ebédelek vagy várakozom a postán. Teendőlisták a fejemben. Millió hír a nagyvilágból a zsebemben. Gyomorszorító érzés, hogy elfelejtettem valamit. Egy találkozó, amit az utolsó pillanatban lemondanak – persze, van mit csinálni helyette, mindig van. És a rohanás. Az állandó, soha véget nem érő rohanás. Ismerős tünetek?