Megrázó és szép fotó készült néhány éve egy papról, aki még a földre esésekor is az Eucharisztiával törődött önmaga helyett. Mintha a hit és a papi hivatás jelenne meg egyetlen pillanatban.

Megrázó és szép fotó készült néhány éve egy papról, aki még a földre esésekor is az Eucharisztiával törődött önmaga helyett. Mintha a hit és a papi hivatás jelenne meg egyetlen pillanatban.

A modernkori rabszolgaság áldozatainak száma világszinten közel 50 millió fő, ami megdöbbentő adat, és ami még ijesztőbb, hogy Magyarországon is több ezer nőt kényszerítenek prostitúcióra. Ez ellen próbál tenni a Névtelen Utak Alapítvány is: a programjukba bekerülő lányoknak segítenek a feldolgozásban és abban, hogy újra munkába tudjanak állni és önálló életet élni. Mindez azonban lassú folyamat, hiszen ezek a nők a fronton harcoló katonákhoz hasonló traumákat szenvednek el. „A Biblia alapértékei mentén, őszinte szembenézéssel igenis lehet gyógyulni” – vallja Alíz és Laci, az alapítvány képviselői.

Egyszerre volt megrázó és felemelő élmény egy napot a hajléktalanok között szolgálni. Megrázó, mert sok kilátástalan élettel, csüggedt tekintettel, éhes szájjal találkoztam – és felemelő, mert valódi szeretet, odafigyelés és élő hit veszi körbe a Csak Egyet Szolgálathoz betérő vendégeket. A reggeli előkészítésétől az imaóráig mindenbe bepillantást nyerhettem, és azt tudom mondani: más perspektívát, egyfajta újraindítást ad, ha valaki idejön önkénteskedni.

Ez a világ nem kegyes hozzánk, keresztényekhez. Tele van kísértéssel, és az ördög „ordító oroszlánként jár, keresve, kit nyeljen el”. Éppen ezért kell meghoznunk minden egyes reggel a legfontosabb döntést.

Biztos más találkozott már azzal, hogy egy-egy idős ember megszólítja a boltban, a buszon, az utcán, bárhol. Az ő generációjukban valahogy még sokkal jobban jelen van ez a könnyed kapcsolódás az ismeretlenekkel is – szerintem tanulhatunk tőlük.

Az elmúlt évek legizgalmasabb filmje számomra a Mesterjátszma. Olyan alkotás, amely magába ránt, elgondolkodtat, mélységet ad – és nem csak addig tart bennünk, amíg meg nem jelenik a stáblista. Egy meghurcolt pap karakterén keresztül ráadásul a hitünkkel kapcsolatban is elgondolkodtat és felráz.

Nagyjából 5 éve olvastam el először a teljes Bibliát, ha nem is lineárisan az első laptól az utolsóig, de mind a 73 könyvet, a saját beosztásom szerint. Azt hiszem, függővé válhattam, mert 2 évvel később ismét belekezdtem, és – csiszolgatva kicsit az olvasási terven – ismét elolvastam a teljes Szentírást. Most, 3 év elteltével, ismét egyre erősebb lett bennem a késztetés erre.

Néhány egyszerű stratégia, amely képes megnyugtatni a tested és az elméd, amikor „harcolj vagy menekülj” üzemmódba kapcsolsz.
