Vajon mi a probléma a mai ember ünnep-keresésével? Miért van az, hogy szeretné megélni az ünnepet, mégsem sikerül neki? Mit tudunk tenni? Hajdú Zoltán Levente, a Szóládi Református Egyházközség lelkipásztorának adventi írása.
Néhány évvel ezelőtt láttam egy adventi flashmobot. (Lejjebb megtalálod a linket, de inkább csak az írás elolvasása után nézd meg!) A Vörösmarty tér pezsgő, nyüzsgő ünnep előtti forgatagában egyre-másra kerültek elő hangszerek az árusok bódéiból. Megszólalt a hegedű, a gitár, majd pedig az ének is felhangzott – és nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is bekapcsolódtak az éneklésbe.
A vásár hangzavara alábbhagyott, először döbbent, szinte gyanakvó tekinteteket lehetett felfedezni, aztán megenyhültek az arcok, egyre több mosoly, csillogó szem volt látható, míg végül a tömegből kiváló és a Szent István-bazilika elé vonuló énekes-zenés csapat sokakat magával ragadott, akik tapssal kísérték az éneket. Volt, aki még az éneklésbe is bekapcsolódott.
Amikor most újra megnéztem ezt a filmet, egészen új üzenettel nyílt meg előttem. Azt értettem meg az énekszövegből ugyanis, hogy mi a probléma a mai ember ünnep-keresésével, hogy mi az oka annak, hogy bár szeretné megtalálni, megélni az ünnepet, az valahogy mégsem sikerül.
Az ének első versszakában az egyik sor így hangzik, az érkező Jézusra tekintve, hogy: „egész bensőm, imádjad Őt”. És itt van a kulcs! Hogy az ünnep belülről indul. Mert ha azt várom, hogy majd a körülmények alakulnak úgy, hogy nekem igazi, valódi ünnepem legyen, akkor rossz nyomon járok. Akkor folyton elégedetlen leszek. Akkor soha semmi nem fog – legalábbis tartósan nem fog – úgy alakulni, hogy azt a várt, remélt harmóniát megéljem, amire a szívem mélyén vágyom. Tehát – röviden –
hirdetésaz ünnep nem kívülről befelé működik, hanem épp ellenkezőleg: belülről kifelé.
És ez az említett adventi flashmob is erre mutat rá. Ahogy egyszer csak idősebbek és fiatalok kiválnak a szinte arctalan, hömpölygő tömegből. És a hangjukkal, a hangszerükkel egyedivé, egyénivé lesznek. Látható és hallható módon felvállalnak valamit abból mások előtt, amit rájuk bízott, amit nekik ajándékozott Isten. És ezek az egyéni hangok összekapcsolódva új harmóniát teremtenek. Örömre, vagy – fogalmazzunk még egyértelműbben – evangéliumra hangolják a tömeget. Istendicsőítéssé válnak ők maguk is, és ebbe hívnak meg, ragadnak magukkal másokat is.
Mert az ünnep belülről fakad, belül születik meg, de hatása van kifelé, mások felé. És nemcsak ott, a Vörösmarty téri adventi vásárban, hanem minden egyes olyan ember és közösség életében, életéből továbbsugárzóan, ahol az ember rá meri bízni magát arra a Krisztusra, aki ezt az ünnepet hozza el.
Nézd csak! Ez a videó erre a belülről kifelé működő ünnepi lelki útra hív – hogy ne csak a karácsony, de Krisztussal így minden nap ünnep legyen:
hirdetés
