Lássuk be, templomba menni totyogó, dackorszakukat élő gyerekekkel – nem egyenlő egy lelkigyakorlattal. Miért éri meg mégis a sok fáradságot?
Kategória
Blog
Ne legyünk álszentek, sokszor nyúlunk a telefonunk után napközben, és ilyenkor gyakran nyitjuk meg az Instagramot. Ha már ennyit görgetünk, érdemes minőségi tartalmat nyújtó, építő üzeneteket közvetítő oldalakat is követnünk. Íme 10 keresztény oldal, amelyeket szívből ajánlunk.
Lángoló erdők a tengeren túlon, véres háborúk a Közel-Keleten – minden pillanatra jut egy katasztrófa, ami sötét árnyékot vet a mindennapjainkra. Vajon szükséges-e nekünk emberekként mindenről tudnunk, ami a világban történik?
Hihetetlen, mennyi mindent tudsz tanulni magadról, az életről és a hitről, ha nem a megszokott rutinodat végzed, hanem kiszakadsz pár napra a természetbe. Amikor hazaértem a háromnapos Arise nevű eseményről, nem értettem, hogy lehetek ennyire fáradt és ennyire feltöltött egyszerre. Megtapasztaltam, milyen szabadságot tud adni, ha elengedem a kontrollt. Megéltem, hogy nem baj, ha fáj, nem baj, ha nehéz. Láttam, hogy valójában nem vagyok egyedül. Kiderült, hogy Isten mennyire közel van hozzám, ha nem vonom el a figyelmem mindenféle más dologgal. Egy szóval: megérte.
Sokszor csak pörögnek egymás után a napjaink, programról programra zuhanunk be, a FOMO-életérzés vezérli a mindennapjainkat, közben pedig hatalmas szükségünk lenne a csendre. Humayer Dávidban is megfogalmazódott ez a vágy, így egy egyhetes lelki programon vett részt, és most örömmel osztja meg a 777 olvasóival, mennyi gazdagságot kapott Istentől a csendben.
Mind tudjuk, hogy ahogy telnek az évek, „illene” egyre felnőttesebben viselkedni, felelősséget vállalni, ügyesen rendezni az életünket minden területen. De valljuk be, ez néha meghaladja az erőnket. Az sem biztos, hogy mindenre jó mintát láttunk. Még jó, hogy Jézus nemcsak a Megváltónk, az Urunk, hanem a legjobb barátunk és a tanítónk is, aki megtanít a felnőtt létre is, ha kérjük.
Íme 5 dolog, amit én Tőle tanultam.
Mire érdemes felkészülnünk már ma, hogy ne érjen váratlanul a jövő? Hogyan kell megváltoztatni az oktatást, hogy a gyerekek tudatos felnőttekké váljanak, akik képesek jól használni a digitális technikát? Egységes tananyag kell, vagy személyre szabott? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a Brain Bar előadói és fiatal résztvevői.
Egy elhivatott, az emberi lét nehézségeit jól ismerő, alázatos és Istenben erősen bízó házaspárt ismerhettem meg Sándor Balázs és Gabriella személyében. 26 éve házasok, a teológián ismerkedtek meg, de kalandos volt az útjuk, mert Balázs először rakétamérnöknek készült Oroszországban. Aztán a történelem és Isten úgy rendezte, hogy mégis találkozzanak. A férj évekig börtönlelkészként szolgált a Kozma utcában, a feleség hittantanár – a diákok élettörténete sokszor ugyanúgy elkeserítő. Csak Istennel lehet bírni – mondják. Jelenleg Kisorosziban szolgálnak és vágyuk, hogy minél többeket bevonjanak Isten szeretetébe.