Sokszor csak pörögnek egymás után a napjaink, programról programra zuhanunk be, a FOMO-életérzés vezérli a mindennapjainkat, közben pedig hatalmas szükségünk lenne a csendre. Humayer Dávidban is megfogalmazódott ez a vágy, így egy egyhetes lelki programon vett részt, és most örömmel osztja meg a 777 olvasóival, mennyi gazdagságot kapott Istentől a csendben.
29 éves, felnőtt megtérő vagyok, erről tanúságot tettem a Forrásponton. Napi szintű a kapcsolatom Jézussal, de nem mindig mély és egyelőre egyáltalán nem olyan, mint amilyet szeretnék. A világ dolgai, az én dolgaim folyamatosan eltérítenek. A foci, Netflix, maté (dél-amerikai tea – a szerk.), podcastek, randizás. Ezek nagyrészt jó dolgok, de Istennel kevesebb minőségi időt töltöttem.
Szóval szép volt a tavasz, csodálatos volt a nyár, amikor is keresztapukám átküldte az Ifjú Lámpás Közösség próbahetének jelentkezési módját és idejét. Amikor először megláttam, ezt mondtam magamban: “NA MOST biztos, hogy nem! Hiszen foci, maté stb..”
Eltelt 1-2 hét, és mivel minden érzés és nyári program arra mutatott, hogy ezekről most nem akarok lemondani, végülis jelentkeztem. Ne keressetek logikát, a sok NEM-NEM-NEM végül kitett egy IGEN-t.
Egy tapasztalatról szeretnék most kicsit beszélni, amelyet az Ifjú Lámpás próbahete kapcsán szereztem. A csend és nem csend közti brutális kontraszt megéléséről.
- A próbahét előtt 0-24 ment a latino zene, podcastek, sok időt töltöttem nagydumás argentínokkal
- Pörögtek az Instagram és a Facebook videók
- A munkám és a telefonfüggőségem miatt naponta átlagosan 5 órás képernyőidőt mért a telefonom
Ezeket váltották fel a következők:
- Az esti zsolozsmától a reggeli zsolozsmáig tartó kötelező némaság
- A telefonomat szándékosan otthonhagytam (egyébként sem lehet napközben használni a közösségben)
- Hosszabb csendes elmélkedések napközben
- “Puszta”, vagyis teljes csönd pénteken
Fotó: Dávid szentségimádáson (Vincze István)
Extrém volt a különbség. Mit adott nekem a csend?
- Nyugodt elmélkedést: sokkal jobb volt Jézus tanításait olvasni és csendben gondolkodni, elmélkedni rajtuk úgy, hogy közben például nem azon gondolkoztam, hány ember keresett vagy vár arra, hogy válaszoljak neki
- Valódi gondolatokat: egy idő után nem a munkám, a zene, a videók jártak a fejemben, hanem a csend által megteremtődött üres térbe az életemre nézve releváns kérdések kerültek be. Bár elnémultak az értesítések, a fejemben hangosabbá váltak a belső gondolatok. Ezeket a hangokat, kérdéseket vittem aztán Jézushoz, mint például:
- Hova tart az életem?
- A megfelelő munkahelyen vagyok?
- Eleget foglalkozom a rokonaimmal?
- Mit gondol Jézus arról, hogy egy lánnyal ismerkedek? Ezt az utat szánja nekem, ettől leszek a legboldogabb vagy a papi hivatástól?
- Maté-függőségem gátolja a Vele való kapcsolatomat?
- Igazi tanúságot teszek a családom és a barátaim megtéréséért?
- Úszom az élet vizében vagy a felszínen pancsikolok?
Isten elé bármit oda lehet vinni, de a csendben kapott gondolatokat érdemes igazán. Sokkal könnyebb rájönni, hogy mit akarunk legbelül, mi zavarja legjobban a lelkünket, mire várunk Tőle megoldást. Könnyebb megkapni a választ, hogy megtudjuk milyen feladatot szán nekünk, amiben aztán a legboldogabbak lehetünk.
Az esetek többségében nekem sem megy könnyen a csend, és amint kikerültem a próbáhétről, újra iszonyatosan nehézzé vált megtalálni, és az esetek többségében már a keresés közben elbukok. Azzal viszont mindenképpen gazdagabb vagyok, hogy legalább már van egy nagyon jó tapasztalatom, ami motivációt ad arra, hogy ne adjam fel a csend keresését. Mert a csendben hallhatjuk legtisztábban az Istent.
Ha a csendről többet szeretnék tudni, akkor biztosan Robert Sarah bíboros könyvéhez fordulnék. Bár még nem olvastam, nagyon sok ütős idézetet láttam már az ő könyveiből a csendre vonatkozóan. Illetve tervem elmenni csendes lelkigyakorlatra is, főleg, hogy már tudom mennyit tud adni. Ha érdekel az Ifjú Lámpás közösség, ide kattintva többet megtudhatsz róluk!
Humayer Dávid
hirdetés
