Húsvét 4. vasárnapján Anyaszentegyházunk a Jó pásztort állítja elénk.

Húsvét 4. vasárnapján Anyaszentegyházunk a Jó pásztort állítja elénk.

Ahogy a 777 is beszámolt róla, magukat jogvédőnek és liberálisoknak valló provokátorok tüntettek Budapesten a lengyel kormány ellen, amely az abortusztörvény szigorítását tervezi. Bíborosnak öltöztek, abortusztablettával vicceltek: kevesen voltak és hangosak.

Nekem feleség kell. Olyan, akit én fedeztem fel magamnak, meghódítottam, bókoltam neki és udvaroltam. Olyan, aki az előbbi kifejezésekhez nem használ értelmező szótárt, vagy nem tekinti azokat múlt század eleji, idejét múlt, fölösleges időhúzó tevékenységnek. Aki nem tekinti az udvarlást elhagyható lépésnek, átugorható fázisnak, aki nem néz rám csalódottan, nem dühöng, nem vágja utánam a cipőjét, és nem hiszi azt, hogy meleg vagyok, vagy lúzer, esetleg mindkettő, mert az első randi után az arcára adok puszit és nem fogadom el sejtelmes mosollyal a felajánlott italt. Nekem feleség kell.

A héten sokat gondolkodtam azon, hogy miként beszélgessek diákjaimmal az életről, az élet védelméről. Arra gondoltam, hogy a Szentírásból felolvasom nekik az angyali üdvözlet történetét. A diákok figyelmesen hallgatták Mária és az Angyal beszélgetését és persze a választ: Történjék velem szavaid szerint.

Igazságról és valóságról írok, azonban ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, szeretném gyorsan megvilágítani, mit értek én ezen a két fogalmon. Mindannyiunknak van egy-egy személyes valósága; melyet meghatároz az, ahogyan a világot látjuk, amiben hiszünk, a számunkra fontos dolgok. Ez egészen más lehet nálatok, nálam, egy afrikai kislánynál és egy New York-i milliárdosnál. Ezzel szemben van egy igazság, ami teljesen független a személyektől, viszont ez az, ami körülvesz minket, ami meghatározza az egész életünket, ott van mindenben, mindenhol.

Folytatjuk a hétfőn megkezdett sorozatot, amiben megpróbálunk röviden válaszolni néhány gyakran felmerülő kérdésre a katolikus egyház tanításával kapcsolatban. Következzen újabb öt kérdés!

A feminista narratívában előkelő helyen szokták emlegetni a Bibliát mint a nők elnyomásának egyik fő kulturális gyökerét. Miért alakult ki a nőket semmibevevő kereszténység sztereotípiája, hiszen Jézus egészen mást tanít? Sőt. Nagyobb feminista mindannyiunknál.

2013-ban, mint frissen felszentelt újmisés „nászúton” jártam Brazíliában, az Ifjúsági Világtalálkozón. A földrész egyik legveszélyesebb városának tartott metropoliszban egyedül jártam az utcákat, utaztam a különböző tömegközlekedési eszközökön és persze más és más negyedeken át. De nem féltem. Sőt még a három millió fiatal láttán sem riadtam meg. Együtt voltunk, együtt a pápával, együtt közösségben.
