Blog

Pia nélkül nincs buli?

„Nézd, ilyeneket posztolnak folyamatosan! Látod az üres üvegeket? Állítólag ez a lány egy maga ivott meg egy egész üveg bort…” Történetünk szereplői kilencedikesek.

Pár éve még nem gondoltam volna, hogy 21 évesen szidni fogom a fiatalokat és azt mondom: ‘Bezzeg az én időmben!’, de lám, ez is elérkezett. Sosem lehet elég korán kezdeni és sajnos hangot kell adjak felháborodásomnak. Vagy inkább elkeseredésemnek? El vagyok keseredve, mert a fiatalok (jobb esetben) 15 évesen kezdenek el inni. Erre természetesen mondhatja a kedves olvasó, hogy eme blog írója földhözragadt és maradi, de. Amiről én beszélek, ott nincs semmi ártatlan kíváncsiságból fakadó mértékletesség. Keményen, durr a közepébe. Iszunk, hányunk és belefekszünk, minden héten.

Ott tartunk, hogy a flaska már a közös osztályi színházlátogatáson is előkerül. Vicces.

Lányok csókolóznak egymással egy üveg vodkáért és némi pénzért. Jó buli.

Mondjam tovább? Nívós egyházi iskoláról beszélek, ahol állítólag válogatott gyerekek tanulnak. Mi lehet akkor máshol?

Ez komoly, ez nem vicc vagy tréfa. Egy-két sör nem mennyiség, de nem lehet ez az élet középpontjában! Nem szabad, hogy a mértéktelen ivás határozza meg a gyerekek közösségben betöltött szerepét! Inni mindenki tud, még a csecsemő is. A kérdés csak az, hogy hány évesen iszol, mennyit és milyen gyakran? Az alkohol fontos része a kultúránknak, megkoronáz egy finom fogást, kiegészíti a baráti összejöveteleket. Nem mondom, hogy én nem szoktam sörözni, a jó borért meg kifejezetten odavagyok! De ha megforgatod a sörös dobozt, akkor egy figyelmeztető üzenettel találod szembe magad: Fogyassza felelősséggel!

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ivás veszélyes, és az éjszakai élet is.

Érveimet szeretném a híres toxikológus, Zacher Gábor szavaival is alátámasztani. Szerinte évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma, így szinte minden család érintett.

Álljunk csak meg egy percre és emésszük még az információt: kettő-és-fél-millió!

Az alkoholizmus nem attól függ, hogy mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe.”-mondja Zacher.

Igen, ez egy méreg és igen, függőséget okoz. Ha valaki pedig rendszeresíti az életében (azaz megszokja, hogy rendszeresen bulizik és iszik), akkor könnyen lehet alkoholista. Nem én mondom, a szakértő.

A legszomorúbb pedig az, hogy pia nélkül el sem tudják képzelni a szórakozást. Beszélgetés, bowlingozás, karaoke, ez önmagában unalmas. A részeg barátunkon kell nevetni, ahogyan tántorog a szobában majd belehány a sarokba. Vagy az előbb felsorolt szabadidős tevékenységek, de szintén részegen. Másnapra persze szuper történetek születnek, amiket harsogva, nevetve lehet mesélni az osztályteremben. De hogy is tudnának szegények másra gondolni, amikor ez veszi körbe őket? Hogy is mondta Zacher? Szokásként ivódik bele az életbe. De ki fogja ezt megakadályozni?

Természetesen ennek az lesz a következménye, amit én tapasztaltam egyszer az egyetemen. Angyalszemű leányzó kinyitja a száját és így szól: „De utána ugye megyünk beba**ni? És jajj, amikor a múltkor beba***unk, és betéptünk és beszívtunk és a beba**ás..stb”

Ugye nem én vagyok az egyetlen aki szerint szomorú az, ha az ember csak öntudatlan állapotban tud boldog lenni és élvezni az életet? Mert többek között erről is szól hosszas kifakadásom. Normális esetben az ember sokkal többet józan mint részeg. (Normális esetben.) Ha csak alkohollal tudom jól érezni magamat, akkor mit csinálok a hét nagy részében? Várom a hétvégét, hogy kiüthessem magam? Nem lenne sokkal jobb, ha minden nap jól érezném magam?

Végezetül:

Kedves kiskamasz, aki arra vársz, hogy elfogadjon az osztályod: legyél egyéniség, legyél határozott, állj ki amellett, amit igaznak tartasz! Nem tagadom, sokkal több energiába fog telni, mint bedobni egy tequilát, de megéri! Ráadásul mondjak valamit? Lehet, hogy ők nevetni fognak rajtad, de egy valaki sosem fog! Ez a valaki Isten, akitől a legjobbat kapod, a feltétel nélküli szeretetet! Ő mindig melletted lesz, a hét minden napján, de nem fogja megakadályozni, ha saját akaratodból rossz döntéseket hozol. Igen, mert te döntesz arról, hogy milyen utat választasz: Mindennapos boldogság vagy egy este hepaj, ami után talán nem is maradnak emlékeid, de a másnaposság garantált! És hidd el, szörnyen pocsék érzés…

És végül Kedves Szülő! Lehet, hogy megbízol a gyerekedben, de megbízol az őt körülvevő világban is? Megbízol a barátaiban, akiknek a kedvéért kifordul önmagából? Csak annyit mondok, hogy két és fél millió.

(Az író olvasója megértését kéri, mivel a blogban szereplő személyek és intézmény érdekében szeretne névtelen maradni.)

Kép: weebly.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás