Ne féljetek, és ne dünnyögjetek! – 777
Blog, Martí Zoltán

Ne féljetek, és ne dünnyögjetek!

A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.

Ugyanakkor ez az a rész, ami sokkal inkább monoton mormogásra, mintsem büszke hitvallásra hasonlít. Csodálkozva néz körbe az ember, mert persze nem azt várja, hogy a hívők majd melldöngetve ordítják az egész életüket alapjáraton meghatározó gondolatokat, azonban mégis furcsa, hogy szinte már-már unottan, mintha leckét mondanának fel vagy egy jól megtanult prózát.

Hiszek egy Istenben a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében” – kezdődik az imádság. Hogyan lehet vajon úgy hitet vallani, ha nem is gondolkodunk el azon, hogy mit mondunk? A vasárnapi mise vagy istentisztelet rutinná vált életünkben és ugyanilyen rutinnal dünnyögjük imáinkat. Szomorú, de ki kell mondanunk, sokaknak abból áll a hite, hogy vasárnaponként elmegy a templomba, a jól megtanult szöveget szépen felmondja, mint óvodás a verset és vége.

Merjünk kilépni a monoton vasárnapi keresztény ijesztő karakteréből! Ne féljetek! Hányszor mondta ezt II. János Pál pápa, de úgy látszik hiába.

Félünk és beleununk saját hitünkbe, amelyet szinte felvállalni sem merünk, amely ha szóba kerül, szemünket lesütve témát váltunk. Kereszténynek lenni nem teher, hanem megtiszteltetés és ajándék, de még inkább felelősség. Hiszem és vallom, hogy egyszer el kell számolnunk azzal, hogy elvittük-e az örömhírt, hogy a nekünk adott talentumokkal hogyan gazdálkodtunk.

Vállaljuk fel a hitünket, vállaljuk fel a kereszténységünket és az abban rejlő csodálatos értékeket, mert ez nem ciki, hanem büszkeség. Nem lehet szomorú, dünnyögős kereszténynek lenni, összeegyeztethetetlen azzal, amit vallunk. Mert aki tudja, hogy rá az örök élet vár, és aki tudja, hogy őt megváltották, annak egész egyszerűen derűsnek, optimistának és hihetetlenül büszkének kell lennie, mindenre amit Istentől kapott.

Nem dünnyögő és monoton keresztényeket akarok látni, akik megszokásból morognak a templomainkban, és akik teherként élik meg a hitüket. Menjetek és hirdessétek az örömhírt: az életetekkel, a derűtökkel, azzal, hogy büszkék vagytok arra, hogy Jézus meghívott titeket.

Ha csak egy pillanatra belegondolunk Isten mennyire szeret minket, egyszerűen nem létezik, hogy ne éreznénk belső derűt magunkban, és hogy ne akarnánk büszkén mondani mindenkinek, aki kérdezi, hogy igen, én hiszek és nem kagylóként bezárkózva megtartom ezt a hitemet, hanem bátran és boldogan élem a földi életemet ezzel a hittel.

Ne higgyetek a médiának, amely azt hirdeti, hogy egy letűnt eszme maradék pár követői vagytok. Isten katonái vagytok, akinek a törvényei örökérvényűek.

Legyetek boldogok és nagyon büszkék, mert akkor Isten is az lesz rátok!

Martí Zoltán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply Dr.Leitner Tünde 2017. 06. 05. at 13:25

    Imádsággal….
    Hiszek egy Istenben,mindenható Atyában,mennynek és földnek teremtőjében.
    „Kezdetkor teremtette Isten az eget és s földet.”(Ter.1,1)
    És Jézus Krisztusban,az Ő egyszülött Fiában,a mi Urunkban.
    „Ez az én szeretett Fiam,akiben kedvem telik,Őt hallgassátok!”(Mt.17,5)
    Aki fogantatott Szentlélektől,
    „Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: a Szentlélek száll rád,s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.(Lk.1,35)
    Született Szűz Máriától,
    „Mária megszülte elsőszülött fiát,bepólyálta és jászolba fektette,..”(Lk.2,7)
    „..a Jézus nevet adták neki,ahogy az angyal nevezte,mielőtt még a méhében megfogamzott volna.”(Lk.2,21)
    Szenvedett Pontius Pilátus alatt;
    „Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,és így köszöntötték: „Üdvözlégy, zsidók királya!”A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte.Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá.”(Mk.15,17-20)
    Megfeszítették,
    „Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti.Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson.Három óra volt, amikor keresztre feszítették.Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya.”(Mk.15,22-26)
    Meghalt,
    „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”(Mt.27,45-50)
    „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.”(Lk.23,44-46)
    És eltemették.
    „Magához hívatta a századost,s megkérdezte,valóban meghalt-e.Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet.Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.”(Mk.15,44-47)
    Alászállt a poklokra,
    „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt,és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.”(Zsid.2,14-15)
    Harmadnapon feltámadt a halottak közül,
    „Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek.De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!”(Mk.16,5-6)
    Fölment a mennybe,ott ül a mindenható Atya Isten jobbján;
    „Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,”(Ef.1,20)
    Onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
    „Vegyétek a Szentlelket!Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”(Jn.20,22-23)
    Hiszek a Szentlélekben.
    „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”(ApCsel.1,8)
    Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat,
    „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”(Mt.16,18)
    A Szentek közösségét,
    „Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.”(ApCsel.20,32)
    A bűnök bocsánatát,
    „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”(1Jn.1,9)
    A test feltámadását,
    „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.”(1Kor.15,19-23)
    És az örök életet.Ámen.
    „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.”(Jn.6,47)
    „De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével,mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.”
    (1Pt.1,8-9)

  • Szólj hozzá