Hinni és élni hagyni

Manapság a kereszténység napi rendszerességgel kapja meg kritikaként, hogy ne legyen ilyen szűklátókörű, mutasson nagyobb nyitottságot, elfogadást a világi trendek (enyhén szólva érdekesen értelmezett egyenlőség-és szabadságjogok, sokszínűség és így tovább) képviselői felé. Igen furcsa elvárás, több szempontból is.

Szerintem ez a kritika már önmagában szűklátókörűségre vall, tekintve, hogy az esélyegyenlőség nevében egy világvallás minden követőjét megbélyegzi. Rendben, tényleg vannak szűklátókörű emberek a keresztények között, akik csak a saját véleményükre adnak és megvetik azokat, akik akármilyen kérdésben ellentmondanak nekik. Azonban valakit egyből ilyennek tekinteni, csak azért mert keresztény, igen komoly előítéletnek tartom, azokat pedig nem szeretjük, ugye?

Egyébként szűklátókörű emberek tényleg csak nálunk lehetnek? Az ateisták és a liberálisok például kivétel nélkül adnak a keresztények véleményére? Persze van ilyen is, de lássuk be, nem ez a jellemző. Ezek után elvárható, hogy számunkra az ő véleményük mérvadó legyen? Kissé igazságtalan hozzáállás. Ha elvárják, hogy mi tartsuk tiszteletben az ő véleményüket, az a legkevesebb, hogy ők is így tesznek a miénkkel. Szerintem a másik fél tisztelete és elfogadása csak akkor működhet, ha kölcsönös.

hirdetés

A megállapítás annyiban valóban helytálló, hogy keresztény emberként szükségünk van a jó értelemben vett nyitottságra, egyszerűen azért, mert különben nem tudunk érdemben megszólítani senkit sem. Ha minden nem keresztényi mondaton, cselekedeten állandóan csak megbotránkozunk és folyton csak ítélkezünk mások felett – még ha igazunk is van az adott kérdésben –, nem sok emberben keltünk szimpátiát. Igazából ez nem egy egyszerű játék, mivel úgy kell nyitottnak lennünk a máshogy gondolkodók felé, hogy saját értékeinkből ne engedjünk.

Persze az elvet ismerjük: a cselekedetet ítéljük el és nem az embert. Jézus példája is ezt támasztja alá. Ő sem ítélt el senkit, sőt kifejezetten sok időt töltött a lenézett, bűnösnek bélyegzett emberek társaságában. Azonban Ő nemcsak odaült közéjük és rájuk hagyott mindent, ahogy azt ma tőlünk várnák, hanem nagyon is határozott útmutatást adott, hogyan tudnák egyenesbe hozni életüket. Persze soha nem erőltette rá az akaratát senkire, ahogy nekünk sem szabad. Egyszerűen rámutatott az igazságra, a többi már az őt hallgatókon múlt.

Természetesen mi nem rendelkezünk a teljes igazsággal, mivel az ember által nem felfogható. Világnézetünkben hitigazságaink mellett nagy szerepet kap magánvéleményünk is, ennél fogva mi sem vagyunk egyáltalán tévedhetetlenek. Ezért is érdemes saját gondolkodásunktól eltérő álláspontokat  is meghallgatni. Ha mást nem, annyit érünk vele, hogy megerősítenek minket saját elképzelésünkben és ismerve az ellenérveket, sokkal hatékonyabban tudunk érvelni mellette. Azonban az is előfordulhat, hogy bizonyos kérdésekben találkozhat álláspontunk a másik féllel, megfelelő alapot teremtve ezzel a párbeszédhez.

Kováts Gábor

hirdetés