Június nem csak a vakáció beköszönte, a szóbeli érettségik vagy a vizsgaidőszak zárása miatt ünnep, hanem ez a hónap az Egyház életében a papszentelések időszaka is.
Kategória
Blog
Nemrég megnéztem egy filmet Hogyan legyünk szinglik címmel. Gondoltam majd jól kivesézem és megkritizálom. Azonban egy nem várt dolog történt.
Az elmúlt fél évben sok olyan fiatallal találkoztam, akik elkeseredve mondták, hogy teljesen kiábrándultak a kereszténységből, az egyházból, meg úgy általában a vallásosságból. A leggyakrabban előkerülő ok elég meglepő volt: elegük van a sok értelmetlen kötelességből és elvárásból, amit az (egyházi) iskolában, vagy éppen otthon állítanak velük szemben. Úgy érzik, hogy képmutató emberek várják el tőlük, hogy ők is álszentek legyenek… Mi történik itt?
Sokan vagyunk úgy katolikusok, hogy bizony meg kell küzdenünk azért, hogy elmenjünk gyónni. Fárasztó lehet, „egyéb dolgunk is van”, kellemetlennek, esetleg megalázónak tűnik megvallani egy ember előtt, de legfőképpen Isten előtt, hogy megint „gátlástalan hullarablók” voltunk.
A napsütés és programhegyek közepette érdemes egy pillanatra megállni, hogy végiggondoljuk, lelkiekben milyen nyarunk is van/lesz/ volt eddig. Mivel sok kereszténytől hallom, a hétköznapi ritmushoz igazított lelki élet a legmelegebb évszakban egyensúlyát veszti, összeszedtem pár tippet.
Amikor a tegnapi nap folyamán hálát adtam, hogy végre elérkezett június 15-e, az utolsó tanítási nap és leroskadtam a számítógép elé egy érdekes cikkre lettem figyelmes a világhálón. Az ismert énekes Vastag Csaba vall barátságáról, ami egy katolikus paphoz köti, még pedig kedves ismerősömhöz Író Sándor atyához. A cikket elolvasva felhívtam a „celeb” papkollégát, hogy meséljen az énekesről és barátságukról.
Ti mit kérdeznétek híres emberektől, ha lenne rá lehetőségetek? Csak egy kérdést. Mi lenne az? Amikor tudtam, hogy a Szentatyával találkozom, napokig tűnődtem, hogy mi lesz az egyetlen mondat, amit mondani fogok neki. Akkor, végül, amikor kezet fogtam vele csak annyit mondtam, hogy várjuk őt Magyarországra (sajnos végül ez nem jött össze). Volt azonban még egy álmom: találkozni a humorwestern műfajának nagyágyúival, Bud Spencerrel és Terence Hillel, de sehogy se sikerült eddig. Egészen pontosan épp a mai napig. (Rövid kávé-interjú következik!)
Hogy mi a helyzet a házasság előtti együttléttel? Miért nem jó a több partner? Nos, szóljon most erről egy névtelen levél egy ismeretlen címzettnek.