Elérkezett a szent három nap. Idén is követjük Krisztus halálának és feltámadásának eseményeit a liturgiákon. De mit csinálunk ezen kívül? Gyors naptárellenőrzés következik!
Kategória
Blog
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.
Mindannyian találkozunk elvárásokkal: a szüleink, barátaink, tanárok és munkatársak szeretnek elhalmozni bennünket sokszor egymásnak ellent mondó tervekkel az életünkkel kapcsolatban. Ezt tetézi a saját magunkkal szemben támasztott elvárások tömege, ami a divat követésétől, a legjobb osztályzatokon át a legszélesebb kapcsolati tőkéig bármi lehet! Sajnos elvárásnak érezzük, amit mások csinálnak, ahogyan csinálják, amit a tévében, újságban, neten látunk. Emiatt rengeteg energiát fektetünk főleg a külsőnkbe: az evési szokásainkba, az öltözködésünkbe, a sportolásba (ami sokszor már a józan ész határait súrolja), a facebookra töltött fotókról nem is beszélve….
Egy B-terv jelenléte komoly veszélyt jelent a házasságra. Időtálló kapcsolat felépítéséhez megújuló és visszavonhatatlan bizalomra van szükség.
Két könyvet ajánlok azoknak, akik nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött szabadidővel, mert erre a hétre bezárt az iskola/munkahely/szanatórium, és még a wifi router is épp most adta meg magát, a pláza pedig messze van. Egyszóval azoknak, akik újra vissza szeretnének térni az olvasás ősi hagyományához.
Hodász András atya videóblogjának nagyheti különkiadása, amelyben három hasznos tippet ad a húsvét mélyebb lelki megéléséhez.
A hétvégét egy lelkigyakorlaton töltöttem – nagyhét előtt, tökéletes időzítéssel –, és az itt megélt millió gondolat és lelki élmény közül kettőt hoznék most elétek. Figyeltek?
Hetek óta tart a nagyböjt, már elhagytuk virágvasárnapot is, pörögnek a hétköznapok, rohan az idő. Egy hét múlva hirtelen azon kaphatjuk majd magunkat, hogy elmúlt húsvét is – és megszeppenve vagy megszokásból ünnepeljük majd Jézus feltámadását, anélkül, hogy átéreztük volna halálának fájdalmát.