Megnéztem a Némaságot, annak ellenére, hogy korábban már olvastam a film alapjául szolgáló könyvet, és nem tetszett. Mégis adtam neki még egy esélyt. Nem kellett volna. Vállaltan elfogult kritika következik, némi személyeskedéssel és rengeteg spoilerrel. Ne olvasd, ha nem bírod.
Az elmúlt hétvége legmeghatározóbb élménye egy filmnézős este volt. Jópár eleme naplóba kívánkozik, ide inkább azok a gondolatok, amik a film hatására születtek, s amiken sokat töprengtem az elmúlt napokban. Ez a pár bekezdés tulajdonképpen csak közzétett „hangos” gondolkodás, egyfajta sorvezető a további gondolatokhoz és talán egy kicsit kedvcsináló is.
Március 17-e, Szent Patrik napja nem csak az ír közösségek számára ünnep, hanem Győr városában is. A püspöki székhelyen három napos zarándoklatot tartanak és az ország minden pontjáról várják a híveket a könnyező kegyképhez.
„Mit sem aggódóm, nem féltem életem csak hogy végig fussam a pályát. És feladatom teljesítsem, melyet Jézus bízott rám.” Talán ez a Sillye Jenő dalszövege fejezi ki leginkább azt az érzést, amelyet szeretnék megosztani Veletek.
A mai napon az 1848-as forradalom kitörésére emlékezik az ország. Mindenhol műsorokat és beszédeket tartanak, amelyek visszatérő eleme a híres 12 pont egy-egy mondata. Kevésbé ismert tény azonban, hogy két ilyen tizenkettes lista létezett, mert a forradalom hevületében a budapesti káplánok is összeültek, és megfogalmazták a maguk követeléseit.
Mielőtt kattintasz, tippelj, miket tartalmaz a lista!
Legutoljára 2015-ben voltam moziban. Eltelt egy kis idő azóta, de most, a Jezsuiták meghívására premier előtt megnézhettem a Némaság c. filmet. Zabáljuk a popcornt, előttem egy pár látványosan smárol, aztán elindul a film, és a Japánra oly jellemző kabóca koncert kezdetét veszi, majd hirtelen csend. Teljes némaság.
Négy éve választotta meg a konklávé a katolikus egyház 266. pápáját.
Folytatódik a 777 népszerű vlogsorozata, a KV: Hodász András atya a ti kérdéseitekre válaszol, ezúttal a reformáció, a végítélet és Tamás evangéliuma került szóba.