Nem véletlenül áradozik mindenki A Pál utcai fiúk színházi változatáról: minden tekintetben remek alkotás, de vajon gondoltad volna, hogy a hited megerősítésére is használhatod?
Az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi sikerprodukciója vitathatatlanul „A Pál utcai fiúk” színpadra állítása. A Vígszínház zenés játéka természetesen nem pótolhatja Molnár Ferenc fantasztikus regényét, de nem is ez a célja. Nagyszerű színészi teljesítmények, remek zenék, okosan elhelyezett poénok és megindító, katartikus befejezés.
Másodszorra volt szerencsém megnézni a darabot, amelyre hónapokkal előtte jegyet kell már foglalni. A Pál utcai fiúk idejére a Vígszínház is egy kicsit grunddá alakul: csinos kislányok és elegáns legények kacagnak a párbeszédeken, hogy percekkel később már meghatódva, néma csendben figyeljék Nemecsek hősies drámáját. Nagyon rég láttam olyan színdarabot, amely gyermeknek és felnőttnek egyaránt katartikus élményt nyújt. Ahol magától értetődő a „standing ovation”, a művészbejáró előtt pedig tinilányok és srácok reménykednek abban, hogy nemsokára Boka, Nemecsek vagy éppen Áts kijön a kapun, hogy mosolyogva adjon autogramot nekik.
Fiatalságom kötelező olvasmánya egy csapásra a legmenőbb esti program lett a városban.
Van ennek a zenés előadásnak egy dala, amelyet ma már szinte az egész Kárpát-medence fejből dúdol: egy fantasztikus szám, amelynek dallamánál már csak a szövege erősebb:
Nekünk keresztényeknek ugyanazt a mondatot kell feltennünk magunknak, mint amelyet a Pál utcai fiúk tinédzserei harciasan, szenvedélyesen tesznek:
„Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”
A legegyszerűbb kérdés, amelyen el kell gondolkodnunk: nem azért féljük Istent, és nem az az életünk célja, hogy az álmunk beteljesüljön? Miért élnénk, ha nem azért, hogy életünk végén a mennyországba kerüljünk, és persze hogy félünk attól, hogy vajon méltók lehetünk-e majd erre. Merd megfogalmazni magadnak és később már másoknak is, hogy ez az álom téged motivál, hajt előre az életben! Legyél legalább annyira büszke a hitedre, mint amennyire a Pál utcai fiúk voltak a grundjukra: ugyanúgy őrizd és vigyázz rá, harcolj érte, állj ki mellette.
És akkor egyszer majd odafent csupa nagybetűvel fogják írni a nevedet!
Martí Zoltán
(Fotó: Vigszinhaz.hu)
Még nem érkezett hozzászólás