Blog, Martí Zoltán

“Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”

Nem véletlenül áradozik mindenki A Pál utcai fiúk színházi változatáról: minden tekintetben remek alkotás, de vajon gondoltad volna, hogy a hited megerősítésére is használhatod?

Az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi sikerprodukciója vitathatatlanul “A Pál utcai fiúk” színpadra állítása. A Vígszínház zenés játéka természetesen nem pótolhatja Molnár Ferenc fantasztikus regényét, de nem is ez a célja. Nagyszerű színészi teljesítmények, remek zenék, okosan elhelyezett poénok és megindító, katartikus befejezés.

Másodszorra volt szerencsém megnézni a darabot, amelyre hónapokkal előtte jegyet kell már foglalni. A Pál utcai fiúk idejére a Vígszínház is egy kicsit grunddá alakul: csinos kislányok és elegáns legények kacagnak a párbeszédeken, hogy percekkel később már meghatódva, néma csendben figyeljék Nemecsek hősies drámáját. Nagyon rég láttam olyan színdarabot, amely gyermeknek és felnőttnek egyaránt katartikus élményt nyújt. Ahol magától értetődő a “standing ovation”, a művészbejáró előtt pedig tinilányok és srácok reménykednek abban, hogy nemsokára Boka, Nemecsek vagy éppen Áts kijön a kapun, hogy mosolyogva adjon autogramot nekik.

Fiatalságom kötelező olvasmánya egy csapásra a legmenőbb esti program lett a városban.

Van ennek a zenés előadásnak egy dala, amelyet ma már szinte az egész Kárpát-medence fejből dúdol: egy fantasztikus szám, amelynek dallamánál már csak a szövege erősebb:

Nekünk keresztényeknek ugyanazt a mondatot kell feltennünk magunknak, mint amelyet a Pál utcai fiúk tinédzserei harciasan, szenvedélyesen tesznek:

“Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”

A legegyszerűbb kérdés, amelyen el kell gondolkodnunk: nem azért féljük Istent, és nem az az életünk célja, hogy az álmunk beteljesüljön? Miért élnénk, ha nem azért, hogy életünk végén a mennyországba kerüljünk, és persze hogy félünk attól, hogy vajon méltók lehetünk-e majd erre. Merd megfogalmazni magadnak és később már másoknak is, hogy ez az álom téged motivál, hajt előre az életben! Legyél legalább annyira büszke a hitedre, mint amennyire a Pál utcai fiúk voltak a grundjukra: ugyanúgy őrizd és vigyázz rá, harcolj érte, állj ki mellette.

És akkor egyszer majd odafent csupa nagybetűvel fogják írni a nevedet!

Martí Zoltán

(Fotó: Vigszinhaz.hu)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás