777 2018. 03. 10.

Nemcsak egy óra, hanem az egész vasárnap Istené!

Nemrég egy pap emlékeztetett: nemcsak egy óra hanem a teljes vasárnap az Istené! Mióta jelent a vasárnap egy Istennek szentelt órát és nem egy egész napot?

Az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában élő emberek többsége ezt a hozzáállást képviseli, sajnos jórészt a magukat katolikusoknak vallók is.

Emlékeim szerint, gyerekkoromban vasárnap csak a templomok és a kórházak voltak nyitva, de talán tévedek. A vasárnap mindenki számára munkaszüneti nap volt, leszámítva az egészségügyben dolgozókat, a bűnügyi szerveket, a lelkészeket és a papokat. Nem rémlik, hogy a sportszövetségek vasárnapra ütemezték volna a tevékenységeiket. Úgy gondolom, a kultúránkban az Isten és az Egyház szerepének csökkenésével a pihenőnapok is egyre jelentéktelenebbé váltak. Manapság vasárnap is szinte mindenhol nyitva tartanak a boltok. A sport kitölti a vasárnap reggeleket, hiszen a bajnokság egyetlen mérkőzéséről sem akarunk lemaradni. Így ezen a napon is ugyanolyan elfoglaltak vagyunk mint a hét más napjain.

Érdemes megjegyezni, hogy az Istennel szemben tanúsított elvárásaink viszont szemernyit sem csökkentek. Elvárjuk Tőle hogy megóvjon minden bajtól, megadja mindazt, amire szükségünk van vagy amire vágyunk. Ráadásul mindenért neki teszünk szemrehányást. Nem tudom, Isten hogy van ezzel, de én nem igazán rajongok az ilyen kapcsolatokért!

Talán a vasárnapok jelentőségének elvesztése csak egy újabb jel, ami rámutat arra, hogy a szívünkben Isten gyermekeiből Isten parancsolóivá léptettük elő magunkat. Az Úr napja csak egy újabb dolog, amit beépítettünk a precízen megtervezett, szabályozott életünkbe.

hirdetés

A történelem nem tanított meg arra, hogy ha eltaszítjuk Istent, saját magunkat sodorjuk veszélybe. Az Úr tiszteletben tartja a döntésünket és megengedi hogy eltaszítsuk, de nem a kisinasunk.

Isten szeret minket, de ez nem jelenti azt, hogy ostoba.

Amikor az Istennek szentelt élet egy napra majd egy órára redukálódik, nem csoda, hogy ez az egyetlen óra is teherré válik. Ennek ellenére, van elég merszünk azt követelni tőle, hogy tárt ajtóval fogadjon a mennyben. Minket, akik egész életünkben rá sem hederítettünk. “Hiszen, ha van Isten akkor biztosan egy balek, aki mindenképpen beenged a mennybe… azért, hogy továbbra is fittyet hányhassak rá, ahogyan a földön tettem, hogy tovább imádhassam azokat az isteneket akiket korábban imádtam. Biztos vagyok abban, hogy az Úr örömmel fogadja a bálványaimat az otthonában….vagy talán mégsem?”