Nőnap elmúltával vannak, akik máris elfelejtik, mi lenne az, amire véletlenül sem csak egy napon kellene odafigyelni. Inkább éljük úgy az életünket, hogy a nők iránti tiszteletünk folyamatosan megnyilvánuljon!

Nőnap elmúltával vannak, akik máris elfelejtik, mi lenne az, amire véletlenül sem csak egy napon kellene odafigyelni. Inkább éljük úgy az életünket, hogy a nők iránti tiszteletünk folyamatosan megnyilvánuljon!

Végtelenül őszinte vallomás az elengedés lelki harcáról.

Egy fabatkát sem? A világ minden kincsét? Netán 100 hektárnyi őserdőt? Vagy csak egy tevét? De meg is fordíthatjuk a kérdést: hány életet ér az élővilág, a földi klíma megmentése? Hány gyermeknek kell meghalnia már az anyja méhében a mai kor eszméi, múló társadalmi gondolatok miatt?

A szülői hivatásra való felkészülés rengeteg nagy élményt, katartikus, amolyan „sohanemfelejtem” pillanatot rejt magában, amiket aztán időről-időre feltár a leendő anyuka és apuka előtt. Izgatottan várom, milyen hasonló pillanatok várnak még ránk, de az elmúlt hónapokban is volt néhány, amely tényleg életem végéig megmarad…

Mindenki számára teljesen természetes, hogy az egyházi személyek, papoktól/lelkészektől a szerzeteseken át az apácákig, jellegzetes öltözékükkel kitűnnek a szürke tömegből. A papi ing elővillanása persze szolidabb jelzés mint a reverenda, de ezekben mind az a közös, hogy egyértelműen jelzik a személy elköteleződését, Istenhez tartozását. De mit tud tenni az egyszerű hívő, hogy öltözékével is bizonyságot tegyen hitéről?

Nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy mi az Egyház szerepe a mi életünkben, de azzal is, mi a mi szerepünk az Egyház életében és mi lehet abban, hogy mások is otthon érezzék magukat Egyházunkban…

Nagyon hideg van, ugye? Tegnap egy hideg templomban ülve úgy átfáztam, hogy még 1 órán át nem éreztem a talpam. Szilvia is fázik, meg még sokan mások is. Nem, nem a templomban, hanem otthon… legyen az akár az utca, akár egy fűtetlen lakás.

Sok remek szerzőt köszönthettünk már a 777 oldalán, de kétségkívül Szeghő Balázs története közülük is kiemelkedik: a 14 éves(!) fiatalember Erdélyből jelentkezett, hogy szeretne írásaival hozzájárulni küldetésünkhöz. Már azt is hatalmas dolognak tartjuk, hogy egy ilyen fiatal tinédzsernek komoly gondolatai vannak, nem beszélve arról hogy hitéről is örömmel tesz tanúságot a nyilvánosság előtt. Reméljük nagy példaképe lesz sokaknak!
