Kellenek a jó mottók. Azok a frappáns mondatok, amik a fülünkben zenghetnek a megpróbáltatások óráiban és az öröm perceiben is. Éltető cseppek ezek, amikre mindig szívesen gondolunk, hiszen utánozhatatlanul tömörítik magukba a lényeget.
Kategória
Blog
Itt az újév, amikor olyan lelkesen tudunk elhatározásokat hozni, amelyek sajnos általában csak pár napig, vagy hétig tartanak ki – tisztelet a kivételnek. Saját fogadalmaim között mindig szerepel, hogy a hitéletemet megpróbálom kicsit rendszerbe szedni, az Istennel való kapcsolatomra jobban odafigyelni. Tudom magamról, hogy olyan vagyok, akinek konkrét elhatározások és ötletek kellenek ahhoz, hogy egy kitűzött célt teljesítsek, így megosztom veletek, hogy az idei évben hogyan próbálom elmélyíteni a hitemet. Hátha nektek is segít!
A szenteste és karácsony ünnepe sokunk számára az év legszebb időszaka: egy varázslatos, jelzőkkel nehezen körbeírható csoda. De vannak olyanok is, akiknek ez az időszak komoly áldozattal jár, vagy akiknek egyenesen a legfájdalmasabb napok következnek most. Arra kérünk titeket, hogy ma este gondoljatok egy ima erejéig azokra, akiknek az idei karácsony nem egy szép élménynek ígérkezik, hanem egy szomorú eseménynek.
Korunkban nincs nagyobb remény, mint a betlehemi jászol egyszerűsége, amelyet a beragyog a csillag.
Hányszor, de hányszor kérünk Istentől dolgokat? Talán ismerős az érzés, mikor nagyon szeretnénk valamit, nagyon sokat imádkozunk érte, mikor pedig nem úgy alakulnak a dolgok, egy kicsit bedurcizunk. Hiszen én annyira kértem Tőled, annyit imádkoztam érte, Te is látod, hogy mennyire a szívem vágya, és még le is mondtam erről meg arról, hogy ez meglehessen…
Amikor Jézus megszületett a Földre, emberek gondoskodásától függött. Védtelen csecsemő volt, kiszolgáltatva az édesanyjának és a körülötte lévőknek. Ugyanúgy, ahogy mi, a születésünk után néhány évig. Gondoljatok bele, mekkora alázat ez Istentől, aki teremtette a földet, az egész univerzumot! Felfogni sem igazán lehet. És mégis…Isten Jézuson keresztül bemutatta, hogy igenis van jó értelemben vett függés.
Az advent csak úgy elrepült. Azt hiszem, többen érezhetjük így… A feladathegyeket cipelve arra eszméltem, hogy csak néhány nap maradt. Most mi a teendő?
Néhány éve karácsony előtt egy gyárban dolgoztam, amikor az ott kihelyezett karácsonyfára pillantva először eszembe jutott, hogy vannak olyan emberek karácsonykor, akik nem otthon ülnek a meghitt családi légkörben, fogyasztva az édesanya által elkészített legfinomabb ételeket. Vannak benzinkutasok, mentősök, tűzoltók, rendőrök, ügyeletesek az erőművekben, kórházakban… „Karácsonykor sem állhat meg az élet” – mondhatja sokaknak a főnök. És sajnos igaza van.