Van egy fogalom, ami úgy tűnik jelentését vesztette. Ismerjük még talán, de a lényegét, az esszenciáját, alkalmazását mindennapjainkra már nem.
Kategória
Blog
Egy pap életében mindig lesznek jeles, emlékezetes pillanatok, ünnepek. Tisztán emlékszem az első lépésekre, amit frissen beöltöztetett reverendás kispapként a szeminárium folyosóján megtettem. Előttem van a papszentelés minden mozzanata és soha nem törli ki semmi az emlékezetemből az első keresztelő, esketés örömteli pillanatait…
Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.
A Szentlelket mindannyian ismerjük. Hiszen nélküle lehetetlen volna Isten felé fordulnunk: „lelkünk csendes Vendége”, ahogy Szent Ágoston ír Róla, a szívünkben él, vezet bennünket az imádságban, segít értelmezni a Szentírást, a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, élteti és vezeti az egyházat, és jelen van a szentségekben.
De ez a Szentléleknek csak az egyik arca. És ahogy Jézus végtelenül mély és összetett jellemét sem lehet egyszerűen „kegyelmes és szerető” Istenként bemutatni, a Szentlelket sem lehet csupán a fenti tulajdonságai alapján igazán megismerni. Ő ugyanis sokkal több ennél. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a Lélek egy másik arcát, ami talán közelebb visz bennünket pünkösd valódi jelentőségének megértéséhez.
A történelemtudomány megpróbálja rekonstruálni a múltat, a meglévő forrásokból, adatokból, tárgyi emlékekből összerakni az eseményeket. Ezek azonban sokszor hiányoznak. De attól, hogy valamiről nincs forrásunk, még nem biztos, hogy nem is történt meg.
Szingliként úgy tapasztalom, hogy a „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet (mert onnan indul ki az élet)” intés megtartását az is segíti, ha megtanulom karbantartani az érzelmeimet. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálom helyén kezelni a „crush-jelenséget”.
Világszerte tarolt a mozikban az Aladdin című film élőszereplős feldolgozása. A történet mögött az eredeti meséhez hasonlóan sok olyan üzenet rejtőzik, amely igazán elgondolkodtatja az embert. Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon milyen lenne, ha Isten egy dzsinn lenne és az emberek összes kívánságát teljesítené?