Blog

Megtalálni a csendet

Mielőtt elkezded olvasni a cikket, kérlek 1 percre hunyd be a szemed, kapcsolj ki minden zajforrást és csak figyelj! Engedd, hogy szárnyaljanak a gondolataid, engedd be az apró zajokat, halld meg de engedd is ki őket! Maradj meg a csöndben, a saját belső csöndedben!

Milyen volt?

Sajnos a legtöbb mai ember számára, fura, idegen, kellemetlen, félelmetes érzés akár a pillanatnyi csönd is mert ott szembesülnek azzal, hogy saját maguk sincsenek saját maguk számára és ebben a pillanatban nem az egyedüllétet élik meg hanem a magányt, az óriási űrt ami valóban félelmetes.

„Zaj nélkül a posztmodern ember süket és idegesítő nyugtalanságba zuhan. Megszokta az állandó zajt, amely megbetegíti és megnyugtatja.”

Számunkra a csend rejt egy titkot is. Istent. Ugyanis Isten a csendben tud hozzánk szólni. Ott hallhatjuk meg az Ő hangját, ott találhatjuk meg legbelső vágyainkat melyeket Ő oltott belénk. Azonban a zaj diktatúrája minden erejével azon dolgozik, hogy ezt mi soha fel ne fedezhessük, hogy ne tudjuk megjátszani azt az egy kártyát melyet Isten mindenkinek kiosztott születésekor.

„A szemlélődő csönd csöppnyi törékeny láng lett egy tomboló óceán közepette. A csönd lángja gyenge, mert zavaró a sürgölődő világ számára.”

Pedig ha belegondolunk a csöndben születnek a legfantasztikusabb dolgok. A festő csöndben festi meg művét melyet aztán milliók csöndben szemlélve csodálnak. A zeneszerző elméjében csöndben születik meg a zene, melyet aztán milliók hallgatnak lélegzetvisszafojtva. A bölcsőben ringó csecsemőt szülei csöndben szemlélik, hogy fel ne ébresszék.

„Ezt a látványt csak csöndben lehet szemlélni, az ember misztériumát eredeti tisztaságában megcsodálva.„

Az életre szóló kapcsolatok nem a zajos bulikban köttetnek, hanem akkor amikor csak ülünk egymással szemben, a másik szemébe révedünk és minden szó nélkül érezzük a másikat. Csendben, egy pillanat által tud megszületni egy kapocs mely képes két embert egy életen keresztül összetartani.

„Ha elhanyagoljuk a belső életet, az imádságot, az elmélkedést, a mindennapi személyes együttlétet Istennel, az önfegyelmezést, amely szükséges minden szemlélődőnek és mindenkinek, aki látni akarja az Örökkévalót és vele akar élni, akkor mindannyiunkat az a veszély fenyeget, hogy magukkal ragadnak a világi gondok és ügyek.”

Úgy gondolom, a mai zajjal szennyezett világban fontos, hogy meg tudjunk állni és ne mindig csak tegyünk, hanem legyünk!

Az idézetek A Csönd Ereje című könyvből származnak melyet Barsi Balázs Atya fordított magyar nyelvre. Szeretettel ajánlom minden szemlélődő figyelmébe.

Plank Ádám

Még nem érkezett hozzászólás