Elsősorban nem a programokról és az előadásokról, tanúságtételekről szeretnék írni, hanem arról a belső megtapasztalásról, Jézussal való mély találkozásról, amelyet résztvevőként átéltem.

Elsősorban nem a programokról és az előadásokról, tanúságtételekről szeretnék írni, hanem arról a belső megtapasztalásról, Jézussal való mély találkozásról, amelyet résztvevőként átéltem.

Csak kapkodom a fejem, annyi eljegyzés, házasság történik körülöttem hétről hétre. Néha már kedvem sincs megnyitni a közösségi oldalakat, mert elkerülhetetlen, hogy legalább egy ilyen bejegyzés szembejöjjön velem – és én még mindig egyedül. Vagy mégsem akkora probléma ez, mint ahogy a világ sugallja? Valójában nélkülözhetetlen időszak az életemben, számos dolog kiforrhat, megszilárdulhat, ami aztán a párkapcsolatot minőségivé teszi. Íme 7 ok, amiért igenis lehet élvezni az egyedüllétet!

Ha a terveidet az eszedre, a kinézetedre, a népszerűségedre vagy Isten helyett bármi másra építed, akkor nagy eséllyel tévúton jársz.

Annyiszor halljuk, főleg idősebb szeretteinktől, hogy az a szeretet kinyilvánítása, ha mindenben követjük az ő akaratukat, hiszen a szeretet engedelmes. Ha véletlenül kétségeink merülnének fel ezzel kapcsolatban, vagy megszólalna belül a lázadó kamasz, aki még felnőttként is ott él bennünk valahol mélyen, kapásból tudják idézni a Biblia idevágó részét.

A húszas éveinkben elkerülhetetlen azon gondolkodni: mennyire vagyunk már felnőttek és mennyire gyerekek. De azt tapasztalom, hogy az évek gyarapodása nem feltétlenül jelenti a bölcsesség növekedését is. Akkor viszont mégis, mit jelent felnőni? Istennel miben más ez a folyamat? És tényleg igaz, hogy Ő megkönnyíti az utunkat?

Kivettem három nap szabadságot, mielőtt elkezdődik a szezonális nagy hajtás a munkahelyemen, és elmentem egy lelkigyakorlatos házba. Éreztem, hogy szükségem van a pihenésre és a lelki feltöltődésre, új lendületre. A Jóisten nagyon megáldotta ezt a döntést (áldozatot!), csak ajánlani tudom mindenkinek.

Újabb vendégírás érkezett szerkesztőségünkbe, ezúttal Baranyi Tamás háromgyermekes családapa tisztelt meg bennünket – és benneteket – gondolataival. Vajon tanítványai tudunk lenni egymásnak? Látják rajtunk keresztényeken, hogy testvérei vagyunk egymásnak?

Következő írásunk a humoron keresztül szeretne rámutatni arra, hogy néha mennyire nem látjuk meg saját hibáinkat és bűneinket, holott nagy szükségünk lenne rá. Ez az írás egyáltalán nem bántó szándékkal született, hiszen mindannyiunknak szüksége van rá, hogy magába nézzen. Tegyük ezt meg a humor segítségével!
