Blog, Lábánné Hollai Katalin

A szeretet engedelmes. Vagy mégsem?

Annyiszor halljuk, főleg idősebb szeretteinktől, hogy az a szeretet kinyilvánítása, ha mindenben követjük az ő akaratukat, hiszen a szeretet engedelmes. Ha véletlenül kétségeink merülnének fel ezzel kapcsolatban, vagy megszólalna belül a lázadó kamasz, aki még felnőttként is ott él bennünk valahol mélyen, kapásból tudják idézni a Biblia idevágó részét.

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam ezen az engedelmességen. Valóban sokszor említi a Biblia pozitív, kívánatos magatartásként. Felnőtt fejjel mi is azt gondoljuk, fontos, hogy engedelmeskedjenek nekünk a gyermekeink, a ránk bízottak, hiszen ezzel tudjuk őket megóvni sok rossz dologtól. De mi a helyzet az öncélú, érzelmi zsarolással elért engedelmességgel? Valóban erre is igaz, hogy a megfelelő magatartás az engedelmesség? Valóban azzal teszünk legjobbat mindig, ha teljesítjük a másik kívánságát gondolkodás nélkül?

Anélkül, hogy szélsőséges dolgokra kellene gondolni, hozok egy teljesen hétköznapi példát. Vegyünk egy idősödő nagyszülőt, aki világéletében vezetett, de idős korára már lassulnak a reflexei, egyre veszélyesebben reagál a közlekedési helyzetekre. Veszélyesen vezet. Biztosan az a szeretet, ha kívánságának eleget téve hagyjuk őt továbbra is vezetni? Vagy egy másik példa: kedves barátunk szeretné elvenni szíve választottját 2 hónap barátság után. Alig ismerik még egymást, de szemmel láthatóan szerelmesek. Biztosan azzal szeretjük őket igazán, ha engedelmeskedve vágyaiknak lelkesen szervezzük velük az esküvőt?

Biztosan mindig engedelmes a szeretet?

Azt hiszem, rengeteg példát tudunk hozni az életünkből, amikor éreztük, hogy szerettünk, barátunk kérése hosszú távon nem szolgálja senkinek a javát, sőt akár még veszélyeztethet is ártatlanokat. Ilyenkor nem hiszem, hogy az a helyes szeretet, ha hagyjuk őt károkat okozni, a pillanatnak és a vágyainak élni. A szeretet engedelmes, de nem ész nélkül. Ugyanakkor szívesen fordítok egyet a kérdésen, mert nagyon jó felvetésnek tartom azt is, hogy kinek engedelmes a szeretet.

Vajon ez az engedelmesség első sorban az embertársaink felé köt bennünket? Én sokkal inkább úgy gondolom, hogy Isten felé. A szeretet mindig engedelmes Istennek, de ez nem is lehetne másként, hiszen Isten maga a szeretet. (Tehát, ha szeretet van bennünk, bennünk van Isten?!? Igen!!) A helyes szeretet, tehát minden esetben az, ha Isten törvényeit, kéréseit, szavát, de leginkább a Szentlélek vezetését tartjuk szem előtt, és ezeknek engedelmeskedünk. Ez néha egybeesik az emberi vágyakkal, igényekkel, de nem mindig.

Gondolatkísérlet következik. Milyen lenne a szeretethimnusz, ha nem az ösztönösen eszünkbe ötlő emberi kapcsolatainkra értelmeznénk, hanem az Isten iránti szeretetre?

A szeretet türelmes, még akkor is, amikor nem értjük Isten miért késlekedik, miért nem ad választ azonnal a kérdéseinkre.

A szeretet jóságos, és nem feltételezi Istenről, hogy lustaságból vagy éppen szórakozásból vergődni hagy bennünket a problémáinkban.

A szeretet nem féltékeny, éppen ezért nem félti Istentől az álmait, terveit, mert tudja, hogy nem akarja elvenni őket, hogy egy rosszabb, fájdalmasabb életcélt adjon helyettük.

Nem kérkedik, hanem hálát ad azokért a lehetőségekért, képességekért, melyeket az Atya önként, szeretettel, kérés nélkül adott neki.

Nem is kevély, így nem tulajdonítja saját erényének, érdemének azt, ami Isten ajándéka és kegyelme.

Nem tapintatlan és nem követel olyan kérdésekre választ, melyekre Isten akár a saját érdekünkben nem akar válaszolni.

Nem keresi a maga javát, mert nem önző, múló örömöket, boldogságot keres a világban, hanem Isten békéjét és áldását kéri.

Nem gerjed haragra, mert a harag eltávolít Istentől, elvakít és sebeket okoz.

A rosszat nem rója fel Istennek, mert az kizárólag a Sátán munkája és az emberi gyarlóságból fakadnak, így Istentől a lehető legtávolabb áll.

Nem örül a gonoszságnak, nem akar bűnös cselekedetekkel eltávolodni Istentől.

Örömét az igazság győzelmében leli, méghozzá Isten igazságában, nem az emberi igazságszolgáltatásban.

Mindent eltűr, hiszen tudja, hogy a világban jelenleg még a Sátán is munkálkodik, de a megváltás által semmi végzetes kárt nem tud okozni.

Mindent elhisz, amit Isten megígért és kijelentett az Ószövetség első szavaitól kezdve.

Mindent remél, hiszen az üdvösség, mint a legnagyobb ajándék Jézus által mindannyiunk számára valóság lehet.

Mindent elvisel, mert Isten igéjét és igazságát tartja szem előtt, ami nem mindenkinek tetszik, de keresztényként meg lettünk hívva az evangelizálásra.

A szeretet nem szűnik meg soha. Isten maga a szeretet és Ő soha nem szűnik meg, így bármikor beléphetünk az Ő jelenlétébe és (újra)építhetjük Vele a kapcsolatunkat.

Még nem érkezett hozzászólás