A függősége ellen harcoló, anonimitást kérő olvasónk remek írást küldött a szabadságba vezető útról, a hazugságokkal való leszámolásról és az igazság felismeréséről.

A függősége ellen harcoló, anonimitást kérő olvasónk remek írást küldött a szabadságba vezető útról, a hazugságokkal való leszámolásról és az igazság felismeréséről.

Csak iskolai fogalmazásjellegű címek jutnak eszembe, amikor az egy héttel ezelőtti szülinapomra gondolok. A legszebb szülinap… Szülinap Jézussal… Meghatódás a köbön… Isten és a barátaim legszebb ajándéka… mindez azért van, mert tényleg életem egyik legmeghatóbb élményéről van szó, amit nagyon nehéz leírnom a csöpögőssége miatt, és mert nem vagyok egy érzelgős típus. Mégis megteszem, mert az istenkapcsolatom szempontjából egy fontos nap volt ez, és a végén talán Ti is tudtok kapcsolódni a történethez.

A kereszténység sosem volt tökéletes, hiszen bűnös emberek alkotják az egyházat. Az apostolok idejében sem volt ez másként, csak meg kell néznünk Pál apostol leveleit. Ez az idő előrehaladtával cseppet sem változott. Mindig más és más kísértette az embert, hatalomvágy, gőg, dicsőség, elismertség…stb Az egyik legnagyobb kísértése a modern kereszténységnek az, hogy meg akarunk felelni a korszellemnek.

Az egyetlen biztos pont minden változásban a kősziklánk, aki Isten. Lehet bármennyire ijesztő és furcsa az új, ami vár ránk – Ő is ott lesz, ahogy mindig ott is volt.

Gyönyörű írást kaptunk Roska Péter római katolikus paptól a cölibátus és a házasság témájában. Egyszerre gyönyörködtető és elgondolkoztató.

„A templom ajtaját szélesre tártuk, és 50 órán át be se csuktuk. Ott tömörültünk egy egész hétvégén át, örültünk egymásnak, és éreztük, hogy az egyház él.” Ez a beszámoló nem a távoli múltból származik, hanem a közelmúltból, egészen pontosan olvasónk hétvégi élményét osztotta meg velünk. Bár sokszor érezhetjük azt, hogy a fiatalok távol kerültek az egyháztól, de jó látni, hogy vannak olyan közösségek, alkalmak, ahol még él az egyház.

Nemrég megkérdeztünk titeket az Insta-oldalunkon, hogy ha egy dolgot kérdezhetnétek egy lelkésztől/paptól, akkor mi lenne az. Mondanom sem kell, remek kérdéseket kaptunk!

Nem ismerek olyan embert, aki ne várná a nyarat, azon belül is a szabadság időszakát. De épp emiatt rengeteg elvárást is támasztunk magunkkal és a vakációval szemben, ami megakadályozhatja, hogy valóban feltöltődés legyen a nyaralás. Az itt leírt öt tipp és persze Isten ebben is tud segíteni, ha kérjük.
