A múlt héten már írtunk pár gondolatot Jézus vízen járásának történetéről, ezúttal pedig Bese Gergő atya osztja meg elmélkedését olvasóinkkal.

A múlt héten már írtunk pár gondolatot Jézus vízen járásának történetéről, ezúttal pedig Bese Gergő atya osztja meg elmélkedését olvasóinkkal.

Biztos sokszor hallottuk már az evangéliumokban a „mustármagnyi” kifejezést, de vajon nekünk van-e ekkora hitünk? Hiszen Jézus azt mondta, hogy ha igen, akkor semmi sem lesz számunkra lehetetlen.

„Az egyház tényleg csak erről tud beszélni?
És egyáltalán kinek mi köze ahhoz, hogyan élek?
Ez az én életem, az én testem, az én időm.”

Néhány napja megdöbbentem saját magamon: azon kaptam magam egy interjú közben, hogy szégyellem Jézust. Talán veled is előfordult ez, talán nem, de szeretném elétek tárni, hogyan szeretnék változni ebben – újra. A hit ugyanis tényleg nem magánügy.

Tedd fel a kérdést magadnak, miután elolvasod ezt a bejegyzést – Elfutnál?

Új, lakóparki otthonunk viszonylag sok inspirációval szolgál. Persze nem minden témából lesz blog, de gondolkodnivalóm van bőven. Az alábbi gondolatokat egy különös jelenet hívta elő bennem.

„Ments meg, Uram!”, „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”, „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Három gondolat ugyanazon szentírási szakaszból, amely számunkra is sokszor aktuális lehet.

Szilágyi Anna remek cikket írt múlt héten a 777-en a telefonfüggőségről, amelyben egy pap mellett egy pszichológus és egy vlogger is megszólalt. A téma érzékenyen érint, mert az elmúlt időszakban egyre gyakrabban érzem, hogy a (több)generációs ,,betegség” engem is súlyosan érint.
