A 17. században az angol honatyák az Alsóházban egy gyönyörű imával kezdték el a közös munkát: újra és újra elolvasva fohászukat megfogalmazódhat bennünk a vágy, hogy ez bárcsak nálunk is megtörténne!
Kevesen tudják, de a magyar parlamentnek van egy szép hagyománya: azok a képviselők – politikai párttól és oldaltól függetlenül – akik számára fontos a hitük, rendszeresen összegyűlnek egy imareggelire. A mai politikai közbeszédet látva kifejezetten különleges és értékes esemény lehet ez: a különböző pártok képviselői leteszik a csatabárdot, hogy együtt fohászkodjanak Istenhez! Az egyik résztvevő mesélte nekem, hogy a képviselők között van egy hallgatólagos megegyezés is, amely szerint egymást nyíltan nem – vagy sokkal kevésbé – támadják és kritizálják. Mert lehet, hogy mást gondolnak a világ és Magyarország helyzetéről, különböző oldalról közelítik meg a gazdasági és politikai kérdéseket, mégis tudják, hogy van egy olyan közös pont az életükben, amelyre mindig támaszkodhatnak.
hirdetésMa már szinte elképzelhetetlen, hogy bármelyik országban is imával kezdődjön a parlamenti munka. Azonban ez nem mindig volt így: az angol honatyák az Alsóház üléseit a 17. században egy gyönyörű imával nyitották meg, ahol emlékeztették saját magukat és egymást is a küldetésükre. Íme a fohász:
“Mindenható Isten, aki megengeded a királyoknak, hogy uralkodjanak, és a hercegeknek, hogy igazságot tegyenek! Aki a tudás, a bölcsesség és a belátás egyedüli forrása vagy: mi, a te méltatlan szolgáid, kik a te nevedben gyűltünk össze, alázatosan kérünk, hogy küldd le ránk mennyei békességedet a magasból, hogy minden tárgyalásunkban vezessen és utat mutasson. Add, hogy a te félelmedet mindig szem előtt tartva, minden személyes érdekünket, előítéletünket, elfogultságunkat és emberi gondolkodásunkat félretéve a te neved dicsőségét szolgálhassuk.”
Mennyire más lehet úgy elkezdeni egy ülést, hogy az egy ilyen mély lelki élménnyel indul! Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az ima ezeknek a honatyáknak egy iránytű is volt, amely megmutatta, hogy milyen stílusban érdemes vitatkozni, hogy miért fontos megadni a másik képviselőnek a tiszteletet.
Milyen jó lenne, ha egyszer a magyar parlament is tiszta szívből, őszintén tudná elmondani ezt az imát!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás