Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a november az egyik legkevésbé szeretett hónapom az évben. Jellemzően már nincsenek aranyló őszi napsugarak, de még advent sincs. Na de akkor mit kezdjünk magunkkal ebben a hónapban? Íme néhány tipp.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a november az egyik legkevésbé szeretett hónapom az évben. Jellemzően már nincsenek aranyló őszi napsugarak, de még advent sincs. Na de akkor mit kezdjünk magunkkal ebben a hónapban? Íme néhány tipp.

Gondolatok arról, hogy a terrortámadások, a járvány és minden szörnyűség ellenére a hitben mindig van egy „de”. Jézus maga a Békesség Fejedelme. Ő be tud tölteni minden körülmény dacára nyugalommal. Az viszont a mi döntésünk, hogy bízunk-e Benne.

Bese Gergő atya menetrendszerinti vasárnap esti írásában ismét megkongatja a vészharangot, ezúttal a francia és a lengyel események adnak okot arra, hogy elgondolkodjunk: merre is tartunk valójában?

Adott egy jegyespár, Csöndes Evelin és Csalók Laci, akik Isten dicsőítésén keresztül találtak egymásra. Ez szépnek és egyszerűnek hangzik, ennél azonban kalandosabb volt az ismerkedésük. A decemberben házasodni készülő fiatal párral beszélgettünk a férfiak és nők kommunikációja közti különbségekről, a házasságról, az Istennel való kapcsolatukról és persze arról, hogyan váltak szolgálótársakból jegyesekké. Sok olyan momentumot osztottak meg, amelyek a 777 olvasói számára is tanulságosak lehetnek, akár még a házasság előtt állnak, akár évtizedek óta benne élnek már.

Ha lelkesen követni szeretnénk a legfrissebb híreket, hogy tájékozottak legyünk világunk dolgairól, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy minden rossz, ami körülöttünk van, hiszen rengeteg ilyen hírrel találkozhatunk. Isten azonban erőt ad nekünk, amennyiben reményvesztetté válunk, ha hozzáfordulunk.

Darázsfészekbe nyúlok, ebben biztos vagyok. Rengetegen nem fognak velem egyetérteni, de ezt nem is várom el. Alábbi soraimnak nem célja bárkit meggyőzni, megbélyegezni és főleg elítélni. Tökéletesen megértem azt, aki a mélyről jövő vágyaira hallgat és hosszú évek reménytelennek tűnő várakozása után a lombikprogram mellett dönt. Akkor is megértem, ha katolikus. De szeretném elmondani, hogy én miért nem választom ezt az utat. Csupa énközlés következik: az ÉN utam.

Közeleg október 31., a reformáció emléknapja. Unalomig ismerjük a hozzá tartozó szöveget: Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki tanait a wittenbergi vár kapujára. Oké, bátor volt Luthertől, és a mai napig érezzük a tettének következményeit, de hogyan éljük meg a hitünket mi, reformátusok? És én mint protestáns újságíró a túlnyomórészt katolikus szerkesztőségben?

Mit jelent, hogy a sötétség hatalmából megszabadulva a világosságban járhatunk? Érdemes ezen elgondolkodunk. Minden nap egy új lehetőség, hogy közvetítsük a világnak Isten jóságát.
